Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

III. A Holzmann ősök

szerinte annál is dicséretesebb volt, mivel ükapám saját testi épségét is kockáztatta, és végül komolyan meg is sérült. A főherceg megkérdezte, mivel hálálhatná meg bravúros tettét.

Ükapám szabadkozott és természetes segítőkészségről, kötelességről mormogott valamit. A főherceg erre megkérdezte, hogy mi a foglalkozása, mire ükapám megmondta, hogy kovácssegéd és az apja kis műhelyében dolgozik. A főherceg erre azt válaszolta, hogy - jutalmul a tegnap tanúsított lélekjelenlétért és bátorságért - szeretne neki berendezni egy saját kovácsműhelyt, amelyben a maga ura lehet. Az egyeden feltétel: le kell tennie a mestervizsgát. Ükapám a nagyvonalú ajánlattól majdnem elájult, hiszen ez volt titkos vágyálma, hogy önálló legyen. Hálásan megköszönte hát a főherceg ajánlatát és boldogan ment haza. Valahogy így történhetett ez a fontos fordulat ükapám életében, édesanyám talán egy kicsit kiszínezett elbeszéléseit idézve.

Ükapám, Karl Georg Holzmann, ezután hamarosan letette a követelt mestervizsgát, és röviddel azután átvette a főhercegtől a nemcsak komplett, hanem kimondottan nagyvonalú berendezésű kovácsműhelyt Bécs egy akkori külvárosában, a Leopold- stadtban, a Jägerzeile utcában, amely a Donaukanal és a Duna között fekszik, közvede- nül a Prater parkja mellett (ma ez a negyed Bécs belvárosához tartozik és a 2. kerületet alkotja). Segédeket vett fel, és szerencsére megbízásokban sem szűkölködött, úgyhogy hamarosan nemcsak beindult, hanem szépen fejlődött az új vállalkozás.

Ükapám családja és pályafutása

Miután immár az anyagi siker féügmeddig biztosítottnak látszott, háza- sodásra gondolt, mégpedig Franziska Blasius-szal — ükanyámmal —, egy ugyancsak a Jägerzeileben működő kádármester és háztulajdonos csinos lányával. A házasságot az 1830-as évek végén megkötötték, és 1840. március 11-én megszületett az első gyerekük, Karl Boromäus Holzmann, a dédapám, amint a mellékelt keresztelési okiratból kitűnik. Eredetije a birtokomban van (1863-ban lett kiállítva, amikor dédapám házasságkötéséhez kellett).

Dédapám — szerencséjére — olyan környezetben született, amely szerény jómódot tudott biztosítani a gyermek fejlődéséhez. Apja nemcsak szorgalmas mesterem131