Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Szilády Áronról

Szilády Áronnénak mégis volt érdeme, s ez az, hogy nem ártotta bele magát az ura egyházi dolgaiba, mint annyi más papné megteszi. Nem akart szerepelni, nem ékeskedett férje életével s nagy hírével, s nem követelt magának ebből a nagy tiszteletből, amivel férjét mindenütt körülvették. Az én szememben ez nagy érdem, mert utálatos dolgokat láttam a papnék világában, akiknek legtöbbje kegyes szemforgatásnál egyéb teológiai műveltséghez nem jut ugyan, de azért a férjén túltesz pózban az egyház kormányzatában. Ha meg esperesné vagy éppen püspöknek a felesége, annak a részegült gőgjével ugyan nem bír sem a gyülekezet undora, sem a törvény, sem a szent zsinat.

Sziládyné legalább megmaradt otthonában, s ha rágta is férjét, vagy vitatta is vele szemben igazát, de legalább az otthonában történt annak a nagy embernek a megkínzása, s a világ előtt nem kellett Sziládynak szégyenkeznie, mint annyi más papnak kell pirulnia, amikor a piruláshoz nem értő feleség alacsonyságai miatt kancsal szemekkel néznek rá, s bensejében érzi a jogos kifakadásokat, de a maga tehetetlenségét is.

Szilády házassága, biztosan tudom, öccse fiának érdekében s az asszony iránt érzett mély szánalmából történt. S legnagyobb fájdalma az volt, hogy azt az igazán szép tehetségű fiát mégsem tudta komoly, értékes emberré nevelni felesége, meg Klára néni ostoba szere- tete miatt.

László már kora ifjúkorában a még nem neki való kamaszifjak társaságába került. A nagy tekintélyű s nagy hatalmú ember fiának mindenki a kedvét kereste. Tanárai fegyelmezni nem merték, a korhelységbe tántorodott diákifjak maguk közé csábították már csak a maguk védelmére is, hiszen ha Szilády Laci köztük volt, akkor nem merte sem pedellus, sem tanár a rakoncátlan ifjakat megfogni s megfegyelmezni.

Az édesanya nyugdíjából mindenre bőven tellett, s a pajtások is élvezhették a marékkai szórt tiltott édességeit a fiatal életnek. Tanulásában jeles volt, mert olyan fölfogóképessége volt, hogy mindent az órákon, a tanárok magyarázatából megtanult, s nem volt szüksége tanulásra, s így tellett ideje is mindenre, ami az éretlen ifjúság rontására való.

Amikor egyetemre került, s joghallgatónak beiratkozott, a Szilády név olyan csengésű volt az egyetemen a professzorok előtt, hogy mindenki fölfigyelt rá. Különben is örökölte a család miden tagjának varázsos szépségét. Pénze bőven volt, s szórásához is értett. Mágnás s dzsentriifjak baráti köre fogadta, akik hasonlóan értették az értékek tékozlását, akiktől ez a tehetséges ifjú sem maradhatott el. A fővárosi élet abban a gondtalan időkben nagyon zajos volt. Szilády László mindenben az élen járt, mert neve, tehetsége, szépsége s pénze biztosították számára a vezérszerepet. Tanulással itt sem sokat törődött, csak élte világát.

Egyetemi tanulmányait megszakítva szolgálta le az egy éves önkéntességgel katonai szolgálatát. Ez az egy esztendő az apjának csaknem a vagyonába került, mert a költséges mulatozásba merült ifjúember a vele együtt szolgáló többi előkelő s gazdag ifjútól nemhogy elmaradt volna, hanem itt is azoknak az élére került.

Szegény Szilády Áron alig győzte fizetni fia vad tékozlásának busás kamatú költségeit. De fizette. Volt idő, amikor már birtokát kellett nagy kölcsönökkel megterhelnie, sőt hatalmas, híres könyvtárát kellett elzálogosítania. Előzőén gyűjtött pénze már régen elfogyott, papi jövedelme, majd tudományos munkáiból, folyóiratok szerkesztéséiből származó jövedelme mind kevésnek bizonyult a nagystílű huszár önkéntes úr költekezéseire. Erről maga Szilády előttem több alkalommal beszélt mindig szomorúan, de mindig fiát sajnálta s nem azt a vagyont, amit eltékozolt.

Egyszer is így beszélte el fia viselkedését. Ez az eset már az önkéntesi élete után történt.

— Nem lehet éppen azt mondani, hogy a mulatozás, vagy a kártya sodorta mélyre Lacit, vagy a társasélete került sokba, az is mind összehatva örvénylett körűié, hanem a föltűnni vágyás tébolya ragadta értelmetlen cselekedetekre. Egyszer is bement a New York kávé79