Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
bűnökkel szemben is, amik tévedésből, ostobaságból eredtek, s nem gonosz indulatból táplálkoztak, végtelenül megbocsátó s megértő volt. Azt a meggyőződését hangoztatta előttem több ízben, amikor az emberi természetről szó esett köztünk: — Az emberek ádagban nem gonoszak, hanem ostobák! Azt is mondta több ízben: — Az emberek életét az érdek mozgatja, csak a kivételezetteket az eszmék, a ritkaságokat az ideálok. Az ember maga is durvának találva valóját, azért takarózik az eszmék s ideálok bűvkörébe s leplei alá, csak hát leheletének bűze elárulja még akkor is, ha tetteit elkaparta is. Valakire hivatkozva idézte annak megállapítását: — Érdek az ember, érdek az ördög, érdek az Isten! Ez utolsót azzal a mosollyal tette, mintha amiben már nem egyezett ezzel a keserű lelkű emberrel, akinek sivár s szomorú megállapítását idézgette. Sokszor vád érte Sziládyt éppen „haragtartása” miatt, pedig nem volt haragtartó ember, s nem forralt senki iránt bosszút soha. Csak a megvetés élt benne az aljas indulatú emberek iránt, s akit egyszer megmért s gonosznak talált, azt nem engedte többé közelébe soha. A politikával szakított ugyan, de politikai ellenfelei nem szálltak le róla; azok követték, rágták, gáncsolták, de erejével, szellemi fölényével nem bírtak, s minden harcából győztesen került ki. Ez az egyházba behatoló harc végtelen sok kárt tett magában az egyházban, mert a hívek megoszlottak, pártokra szakadtak, s a sebékből szivárgó vér bizony megsápasztotta a régen hatalmas egyház lelki arculatát. Szilády szerelme Fegyelmet tartani tudó egyéniségét a szerelem hogyan uralta ifjúkorában, arról magától semmit nem tudok. Előttem erről soha nem nyilatkozott, de tudtommal mások előtt is ebben zártan maradt. Amit tudok, azt másoktól hallottam, de azok sem tudtak beszámolni megnyilatkozásairól, csak a történésekből vont következtetésekből beszélték, hogy ez a zord fegyelemben élő ember is volt szerelmes, mégpedig évekig tartó szerelemmel vonzódott gróf Kuun Irma erdélyi mágnásnő iránt, aki gróf Kuun Kocsárdnak volt a leánya s gróf Kuun Gézának72 a nővére. Szerelme Kuun Géza mély barátságával kezdődött, akivel tudományos munkája közt kapcsolódott össze. Mély barátság fejlődött köztük, mert ez a barátja éveken át heteket töltött nála Halason, ahol a pirtói tanyáján szeretett nyaralni. Ilyenkor mind a ketten a tanyán éltek, s ott merültek el egymás szeretetében, ahol nem zavarta őket senki. Unokahúgai, Székely Vilma és Margit, beszélték ezt, akik Szilády édesanyjától hallották ezt kisleány korukban mesélgetni, hogy milyen eszményien mély volt a két ifjúembernek a ragaszkodása egymáshoz, s a fiatal gróf is micsoda megbecsüléssel és ragaszkodással volt Áron bácsi iránt. Együtt aludtak a tanyán, s nagyanyja, aki a mellette levő szobában aludt, még éjfél után is hallotta beszélgetéseiket. Majd egymást karolva sétáltak az erdőben, vagy ültek árnyas fák alatt, de csak úgy sugárzott belőlük az egymás iránti mély szeretet. Szilády Áron édesanyjának megmondta szándékát, szeretetét Irma grófnő iránt, de a fivéreivel való beszélgetéseiben is sokszor esett szó a leány mély vonzalmáról is. Áron bácsi is sokszor volt Erdélyben a grófi család vendégeként heteken át. 72 Kuun Géza (1838-1905), erdélyi gróf. Főként a török és sémi nyelvészettel foglalkozó orientalista, az összehasonlító nyelvészet művelője. 1867-től az MTA tagja. Szilády ifjúkori barátja: együtt tanultak a nagykőrösi gimnáziumban, és együtt utaztak 1858 őszén Göttingába is. 1865-től, amikor Szilády gyakorlatilag a fővárosba költözött, kapcsoltuk felújult. (Bognár Zoltán: Szilády Áron kiadatlan leveliből. In: Cumania, VI. Kecskemét, 1979.223.) 71
