Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
MTAK Kézirattár Ms 1410 26. Szilády Aron az akadémiai albumban, 1865 27. Szilády az országgyűlési albumban, 1868 Mindenki fölfigyelt rá, bámulta, csodálta; így érthető, hogy az első országgyűlésnek a legbecsültebb, legnevezetesebb tagjává lett, akire mindenki csodálattal nézett, megbámulta az amúgy is a tudományos világ előtt már jól ismert if)úembert, akinek a lelki nagysága országosan ismertté és népszerűvé vált. Halas népe büszke volt a fiatal képviselőjére, aki ilyen tüneményes gyorsasággal híressé tette nemcsak magát, hanem városát is. Sziládynak politikai vezére Tisza Kálmán volt. Valószínűleg az a barátság is elhatározta odatartozását, ami az édesapja és Tisza Kálmán közt régen fönnállt, hiszen amint már említettem, Szilády László együtt bujdosott Tisza Kálmánnal a szabadságharc leverését követő szomorú időkben. Tisza Kálmán Szilády Áront mélyen szerette, s megbecsülte; köztük egészen mély, intim barátság volt mindvégig. Ez már túlment a politikán, mélyen a szívig hatott, mert ezt a nagy megbecsülést gróf Tisza István is lelke kincsének tekintette, amiről már nekem is van személyes meggyőződésem. Az országgyűlésen gyakran fölszólalt, s nagyszabású beszédeket mondott. Hallottam eleget gyermekkorom idején, hogy legelső beszédjét ezzel a közmondással kezdte: — A kása nem étel, a tót nem ember.67 A magyar nép széles rétegének a száján úszik ez a közmondás, mert a sanyarúság étkét s a hízelkedve hódolást egyaránt megveti. Ez a mondat a nép leikébe belevésődött. Hogy aztán mit beszélt még hatalmas beszédében, azt nem tudom, de hallottam, hogy nagyon megragadta vele nemcsak az országgyűlést, de úgy fejezte ki a kiegyezés előtti időkben a nemzet mély vágyát, mint kevés más ember. A lapok sokáig foglalkoztak e beszédével, s különösen első mondatát a legellentétesebb módon sokáig és sok alkalommal idézték. 67 Szilády csak annyit mondott, hogy a Kása nem étel. (1866. december 5.) 62 Magyar Nemzeti Múzeum Fotótár 4497/1956
