Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
21-22. Szilády Aron akadémiai érme, 1874 A saját kezelésében tartott birtoka sem hozhatott neki különösebb jövedelmet, bár azért abból kellett neki élnie, mert Balotát s Füzest évi 3.000 koronánál többre értékelni nem lehet, holott ez a két birtoktest igen komoly, állandó s minden kockázattól mentes jövedelmet nyújthatott volna. Amikor káplánjává lettem 1917. október elsejével, én már nagyon szűkös viszonyok között találtam. Igaz, hogy a háború harmadik esztendeje volt, amikor az emberekben a lelkesedés kialudt, s a rút gazdagodási vágya miatt a parasztságnak az értelmiségi osztályra súlyos gondok nehezültek. A hatóság ugyan maximálta az élelmiszereket, de arra senki sem adott. Alig fordult elő hivatalos eljárás az árdrágítók ellen, mert a korrupció megbontotta a hivatalos hatalmat gyakorlókat is, mivel azok is fix fizetésből éltek, s így megnyerhetők voltak. A följelentett egyén tudta, hogyan kell zsírjából az önzés tengelyét megkennie, s aztán a megvesztegetett hivatalos személy megtalálta a módját, hogyan bújtassa ki a hálóba keveredettet a paragrafusok résein. Ifjú ember voltam, s valahogy nem sok bajom volt az élettel addig, mégis megláttam, hogyha a tisztviselő osztály nyomorog is, de Sziládynak jólétben kellene élnie, mert a lelké- szi javadalom arra alkalmat nyújtana. Azt is tudtam éppen Balázs István sógorom útján, aki a Nagypálékkal rokonságban volt, hogy írásos szerződés nem köti Szilády kezét, csak éppen ígérete. Sokat tűnődtem, hogyan lehetne rajtuk segíteni, mert Szilády menye, a jó Nusi néni, állandó kesergését s panaszát hallottam. De mikor célzást tettem rá, hogy a bérlőkön keresztül tökéletes rendezést lehetne elérni; Nusi néni, mint egy drámai színésznő, merevült szemekkel figyelmeztetett arra, hogy erről nehogy említést tegyek a „nagypapa” előtt, mert azzal nagyon megsérteném. A siránkozó asszony keserve nagyon hatott rám, s tűnődésemben megtaláltam a módját a segítésnek. A már említett barátom, Szűcs János, abban az időben a frontról szabadságol- tan Szabadkán élt, de a hadsereg kötelékében. Gyakran átjártunk egymáshoz, s Jani ahányszor csak nálam volt, mindég tiszteletét tette az öreg Sziládynál is. Az öreg is nagyon megszerette Jani barátomat, s igen szívesen beszélgetett vele a háború eseményeiről s a kilátásokról. Sziládynak nagyon feltűnt Jani barátom mély meglátása, aki elmondta Sziládynak a legintimebb látásait, tapasztalásait; kifejezte azt az érzését, hogy a háborút el fogjuk veszíteni. Szilády azt válaszolta Janinak: 45 TJM 98.20.1.
