Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
— Csak így élvezem az előadást, ha hallgathatom. — Azt elhiszem önnek, de elfeledi. — Amit megjegyzek, nem feledem el. Erre azt mondta, de minden gúny nélkül: — Szeretném hallani azt az első előadásomat, amit a próféták jelentőségéről s jellemzéséről tartottam. Hát ebben az előadásban éppen nagyon sok idézet volt a héber szövegből. Nagyon éberen emlékeztem arra a nagy alapossággal fölépített előadásra, s híven visszaadtam neki a héber szöveget éppen úgy, mint a hozzáfűzött magyarázatot. A professzor ekkor zsidó nyelven kérdezte meg tőlem, hogy honnan szereztem a héber nyelvi ismereteimet, amire természetesen zsidó nyelven válaszoltam. A professzor azt mondta ekkor, de már franciául: — Önnek csakugyan nincsen szüksége a jegyzetekre, de az én előadásaimra sem, de azért nagyon megtisztel, ha eljár, s meghallgat.”46 „Ezt a professzorom írta meg Debrecenbe, s így kapott lábra ez a semmiség, de már eltorzulva, kiszínezve s bosszantásomra így, mintha én fecsegtem volna el.” A göttingai egyetem is számon tartotta Szilády Áront, mert Kálvin János születése 400. évfordulóján díszdoktori oklevéllel tisztelte meg régi s jeles hallgatóját. Göttingát elhagyva Angliába ment át, de ott csak rövid időt töltött, majd Németországon át utazva tért haza. Úti élményeiről nem beszélt előttem. Nürnbergben, Wartburgban, Drezdában járt, azokkal kapcsolatosan beszélt nekem, de azokra élesen nem emlékezem. Úgy emlékszem, hogy Németországban több diáktársával találkozott, és azokkal együtt nagy utakat tett meg. Nagyon kevés időt tölthetett itthon szüleivel, mert mielőtt káplán- ságba ment volna, tette meg első törökországi útját. Törökországi útja Már Göttingából élénk levelezést tartott fönn törökországi ismerőseivel, jórészt a még mindig emigrációban élőkkel, akik aztán összefűzték a fiatal tudóst tekintélyes török tudósokkal. A török tudóskörök nagy szeretettel fogadták már első útján is Sziládyt, s marasztot- ták körükben. Első útja alkalmával már a szultán figyelmét is fölhívták a fiatal tudósra, akit a szultán kihallgatáson fogadott. A szultánt az érdekelte, hogy a magyar nép emléke hogyan őrzi a török által uralt időket. Neki az volt a legmegragadóbb, hogy a nagy műveltségű szultán hogyan ismerte a magyar történelmet, s tudott arról, ami a tudósok világában csak éppen a kezdeti állapotában volt még, hogy a magyar a törökkel rokon nép, s ezt a rokoni kapcsolatot kívánta ápolni s elmélyíteni. A szultán meghatóan kedvesen beszélt vele, marasztalta országában, s kérte, hogy tegyen többszöri látogatást. — A szultánra szemmel láthatóan mély hatást tett az, hogy hibátlanul tudtam törökül, bár előbb francia nyelven folyt köztünk a beszéd, amit a szultán is nagyon szépen beszélt, de amikor megtudta, hogy én már törökül jól beszélek, átfordította törökre a beszélgetést. Nagy intelligenciájú embernek a benyomását nyertem a szultánról, aki az uralkodói magasságból emberré kívánkozott, s azt csak az idegenek előtt tehette, mert alattvalóinak a szemében szultánnak kellett maradnia. 46 Bálint Sándor szerint ez az eset Ewalddal történt, aki nem a Bibliát, hanem a Koránt exegetálta. Törökül kérdezte meg, hogy miért nem jegyzetel. Utána pedig héber, arab, perzsa nyelven beszélgettek egymással. (Bálint Sándor: Szilády Áron pályája, Szeged, 1926., 6.) 32
