Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
valami falnak a hátát, valamelyik csak beleharap. Már pedig, papom, Szilády sírja igen alacsony fal! Hogyan keresheti így a maga vesztét! Teltek, múltak a napok. A család többször kért, hívott, hogy a nagy könyvtárat rendezni segítsem. A püspöktől kellett kérnem erre szabadságot, mert az öreg Puskás készséges engedelme nem adott arra lehetőséget, hogy hosszabb időre eltávozhassam. A püspök nem adott maga elé akkor sem bebocsátást, hanem a titkárja elébem tett egy ív papirost, hogy adjam be írásban szándékolt kérésemet. Megtettem. Az engedély hat hétre szólt. Hozzáfogtunk az erőnk feletti nagy munkához. Az odarendelt káplán, Kiss Gyula, Erdélyből való ember, igen készségesen ajánlotta föl segítségét. A könyvtár nagy rendben volt, csak katalógus nélkül, de nem találtuk meg a rendszer fonalát, s bizony így a szál fölgombolyítása nem is sikerült. Csodálatosan sok érték. A könyvekben hagyott jelek, utalások, jegyzetek mind azt mutatták, hogy a boldogult könyveivel valósággal foglalkozott, s valamennyit olvasta, mind utalt Sziládyhoz, de ő már nem tudott választ adni a kérdéseinkre, sem útbaigazítást adni. Két nagy boltíves szoba volt zsúfolásig megtömve könyvekkel. Hatalmas, beépített állványokon, egymásnak hátat fordított szekrényekben a temérdek könyv, szám szerint 11.000 db. Azonkívül a sok kézirat. Különösen sok volt az arab-török kézirat. Valamennyi gondosan átkötve, legtöbbje óvó takaróval a por s rongálódás ellen. A könyvek egész soráról még azt sem tudtuk megállapítani, hogy milyen nyelven való könyvek és iratok. így aztán csak azokat foglalhattuk katalógusba, aminek a címét s szerzőjét meg tudtuk állapítani. Megállapítottuk mind a ketten Kiss Gyulával, hogy a hatalmas könyvtárral szemben tehetetlenül állunk. Azért aztán Prohászka püspök úrhoz fordultam segítségért, hogy az állam útján segítséget kapjunk. Prohászka készségesen eljárt, s az akkori kultuszminiszteri államtitkárt, Pékár Gyulát160 kérte, hogy küldjön e titkos értékű nagy könyvtár áttekintésére hozzáértő embert, aki e soknyelvű könyvtár rendezésében nekünk segítségünkre lesz. Pékár dr. Zsinka Ferenc múzeumi könyvtárost küldte le, aki velünk együtt egy hétig dolgozott a könyvtárban. Dr. Zsinka a legnagyobb ámulattal csodálta a sok ritkaságot, s egész sereg könyvet talált ő is, amelyikről azt sem tudta megállapítani, hogy milyen nyelvű könyvek. A török kéziratok láttán valósággal bűvöletbe esett. Meglepte a sok eredeti török kézirat, török szerzők saját kézjegyével. Majd fölfedezte az ősperzsa festményeket, amelyek úgy fél, vagy 3/4 cm vastagságú falemezeken voltak. Szerinte 1500-2000 évesek lehettek. Különös állatokat, pálmafákat, majd a másikon szörnyetegek küzdelme volt látható. Az ősperzsa vallás jó és rossz szellemeinek a vad küzdelmét ábrázolták. Négy ilyen festmény volt, úgy 100x80 cm-es falemezeken. Majd elefántcsont faragások. Azzal ment vissza, hogy a tapasztalatairól jelentést tesz, s ha csak lehet, ezt a csodás értékű gyűjteményt és könyvtárat az állammal véteti meg. A család úgy egy hét elmúltával meg is kapta az ajánlatot. 3 millió koronát ajánlottak érte, mert az államnak most erre a célra több nem tellett. Ezt dr. Zsinka Ferenc közölte velünk. Ezt az összeget a család nem fogadta el, hanem kutatták tovább a vevőket. Dr. Miklós Ödön is készséggel segített, s hollandiai összeköttetései révén — különösen a török kéziratok iránt — nagy érdeklődéssel tudakoztak. A holland forint abban az időben nagyon súlyos volt a mi gyengülő koronánkkal szemben. Az állam azonban megtiltotta, hogy Szilády könyveiből csak egy is külföldre jusson. Ezt a letiltást dr. Szász Károly fáradozásával sem bírták föloldani. Az állam megismételte az ajánlatát a szegedi egyetem számára 160 Pékár Gyula (1867-1937) író, politikus, az MTA tagja 265
