Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
A Kiskunhalasi Református Egyház, Főgimnázium és Polgári Leányiskola fájdalommal jelentik, hogy 60 esztendőn át i^B működő lelkipásztoruk ■ SZILÁDY ÁRON I volt dunamelléki egyházkerfileti főjegyző, egyházkerfileti fanácsbiró, a Magyar Tudományos Akadémia~s az Irodalomtörténeti Társaság tiszteleti tagja, a Kisfalud]'- V^Hj Társaság disztagja, a budapesti, kolozsvári és göttingai egyetemek diszdoktora, volt országgyűlési képviselő stb. :K életének 85-ik esztendejében március hó 19-én esti 6 órakor hosszabb betegség után visszaadta Teremtőjének törhetetlen lelkét. j^H H A nagyérdemű lelkésznek porrészeit március 22-én, szerdán H délután 3 órakor a református templomból takarítja nyugvó helyére j^Hj gyászbaborult egyháza. W Kiskunhalason, az 1922. évi március 20-án. j^H Hj NYUGODJÉK BÉKÉBEN! |H „A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." H^Kjp Hungírli-nyoMdí Halas. 44. Gyászjelentése, 1922 Már sötétedett, amikor a toronyban megkondult a harang, s szólt hosszan s kesergőn. Szokadan volt ez a késői és hosszú fél óráig tartó harangozás, ezért az egész város egyszerre megtudta, hogy a nagy harcos, a nagy szenvedő, a ragyogó napja Halasnak örökre elpihent. Az előző évek sok csúfos támadását szégyellni kezdték a tettesek, s gyáváknak nevezték magukat a jobbak, amiért ezt a nagy embert utolsó idejében úgy megtépni engedték. Még akkor este, vasárnap volt a halála napja, úgy állapodtunk meg, hogy szerdán, március 22-én délután 3 órakor temetjük, hogy az értesítéseket szét tudjuk küldeni. Hétfőn, kedden, de különösen szerdán, akkor van Halason hetipiac, s a tanyavilágból erre a napra özönlenek az emberek. Az emberek ezrei látogatták a halottat. Mindenki meghatottan s könnyezve, sokan hangos zokogással búcsúztak tőle. Eljött a ravatalához Schilling is, aki két hónappal azelőtt lemondott főgondnoki tisztségéről, s keservesen siratta, olyan fuldokló fájdalommal ezt az „agyonvert nagy embert”. Szerdán délben érkeztek meg az előkelőségek. Az Akadémia képviseletében Dr. Császár Elemér, a Kisfaludy Társaság képviseletében Szász Károly dr., az egyetemek képviseletében dr. Horger Antal jöttek el. A küldöttek élén vonult be Ravasz László püspök s az egyházmegye képviseletében Vásárhelyi Pál soltvadkerti lelkész. A család fogadta az érkező magas vendégeket, Sziládyné a fivére karján, Babyka a vőlegénye karján s az én karomon Irma néni állt a vendégek fogadásánál. A püspök először Sziládynéhoz lépett, s nagyon résztvevőén fejezte ki nagy fájdalmát s egyéni veszteségét, hogy életében csak egyszer láthatta, de nem beszélhetett vele soha, pedig kora ifjúságától kezdve mélyen tisztelte. Kezet szorított Babykával s vőlegényével, s a karomon álló Irma nénivel, s engem ott, Szilády nyitott koporsója mellett azzal szégyenített meg, hogy velem nem fogott kezet. 261 TJM 6901
