Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
foglalkozott a Halasi Újság, majd azzal kapcsolatosan magam is cikket írtam, amiben az esperesről megvetéssel írtam, mégpedig úgy, hogy ezt a kifejezést használtam az esperest Sziládyval összehasonlítva: igazán kis Zsigmond. Ez a „k” betű, tudtam akkor is, megvetést, lekicsinylést jelentett, ami csakugyan jelentéktelen embernek a nagy öntudatát végtelenül sértette, amint, belátom, sérthette is. Olyan mélyen élt benne ugyanis az esperesi öntudat, hogy azáltal magát Szilády Áron szelleme fölötti lénynek képzelte, s erről nem egyszer tett is kijelentést. Éppen arra akartam ezt a hatalomban megrészegült embert rádöbbenteni, hogy ő minden esperesi hatalma mellett is törpeegyéniség ahhoz, hogy Sziládyt megítélni jogosult legyen. Ezzel a kis „k” betűvel aztán sok bajom lett, s ez sokáig élt a református egyház hivatalosainak a köztudatában. Takács levele után tovább folytattuk intim beszélgetéseinket. Szilády akkor már nem arra készítgetett, hogy új életemben mire vigyázzak. Azt ajánlotta, hogy maradjak meg az egyházban, de a papi szolgálattal szakítsak. — Szolgálj a toliaddal, mert azzal sokkal többet tehetsz, mintha e szolgai élet nyomorúságait magadra veszed, mert ezek most már utadat állják. Látom, hogy mélyen látod a dolgok állapotát, erőd s függetlenséged megvan, azért senkitől ne félj. Látod, ez a Takács nem tud még csak válaszolni sem, a cikkeidet is elhallgatni kénytelenek. Arról tégy le, hogy itt hivatalt vállalj, mert az új püspök nem állhat melléd még abban az esetben sem, ha Kovács vagy Ravasz kerülne is hatalomra, mert te nem Takácsot, hanem a püspököt vetetted meg, amit egyik sem bocsát meg neked. Míg ezeken tűnődtünk, a Konvent gyűlésre hívta Sziládyt. Erre nagyon készülődött, hogy ott megpróbál még tenni valamit, bár ezek a történtek nem tartoznak oda; de úgy gondolta, hogy Darányi Ignáccal beszélhet, aki ha akar, tehet még valamit, s leintheti az aljasokat. — Darányiban van jóakarat s mély értelem is, csak az a baja, hogy örökké cukmis156 kell neki, azt pedig én soha senkinek sem adagoltam. Hiú ember, s végtelen szered a hízelgést. Ha szépet mondanak neki, ha legyezgetik ezt a gyöngeségét, madarat lehet vele fogatni. Nem kiálló ember, neki a főgondnoki méltóság csak a díszmagyarján a sújtás, vagy kucsmáján a kócsagtoll, azért a dolgok mélye alapjában nem érdekli, de föltédenül tisztességes ember, aki az aljasságot azért nem nézi el. Akkor éppen jól érezte magát, s így nagy úti előkészület után föl is utaztunk. Babyka is velünk jött, hogy az öregúr teljes biztonságban legyen. Az „Erzsébet királynő” szállodában kaptunk jó szobát, az első emeleti utcai részen. Babyka maradt nagyapjával éjjelre, én szokott helyemen, Kellner Jenő mérnök barátomhoz szálltam. Már Halason programjába vette, hogy találkozni óhajt utolsó barátjával, Szily Kálmánnal, aki akkor az Akadémia főkönyvtárosa volt. Ahogy fölérkeztünk, s lepihent, mi a megadott címre elmentünk Babykával Szily Kálmánhoz az Akadémiára, s jelentettük, hogy Szilády Áron akarja fölkeresni, s kérdezted: hol s mikor teheti látogatását. Szily Kálmán is nagyon öregember volt, de fürgébb mozgású, mint Szilády. Csak úgy ragyogott az arca, amikor megtudta, hogy kik vagyunk, s milyen üzenetet vittünk a számára. Kérdezi, hol van az ő barátja, mert azt nem engedi, hogy ő fáradjon hozzá, hanem ő keresi föl, s megjelölte a másnap délután 3 órát, ami Sziládynak is a gyűlés utáni idejére esett. 156 Nyalánkság, sütemény. 248
