Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
az egyházra is, mert éppen testamentumot akar tenni. Ezt a tényt Szilády jelentésben adta tudtára a püspöknek, hogy a zár alól oldjon föl, de annak sem lett semmi eredménye. Miklós Ödön komoly ember benyomását tette Sziládyra is. Úri modorú, tartózkodó, kevés beszédű embernek látszott, akivel a pápai emlékeinket fölújítottuk. Akkor találkoztunk először, de én is tudtam róla, hiszen évfolyamtársak voltunk egy évig, s mikor ő hazajött, hallott rólam eleget, de akkor én már ismét Pesten voltam. Hármasban elbeszélgettünk. Sziládyban emlékek ébredtek, mert szüleitől hallotta emlegetni Miklós őseit, akik kötéséi földbirtokosok voltak, előkelő nemesi, úri család volt, Miklós nagyapját és dédapját nevén is nevezte. Ez érezhetően átmelegítette az új káplán szívét, aki ide idegenből jött, s rá sem gondolt, hogy éppen principálisa az ő őseire ilyen élesen emlékezik szüleitől hallott emlegetés folytán. Miklós Ödön azonban mégis nagyon tartózkodó volt az első két napon. A harmadik nap estefelé, amikor Sziládyhoz bementem, s maga mellé leültetett, azt mondja nekem a fölháborodás hangján: — Észrevetted te is Miklós Ödön nagy tartózkodását, mert szóvá is tetted. Nahát halld, ami most délelőtt történt! Úgy 11 óra felé bejön hozzám megkérdezni, hogy van-e valami utasításom a számára. Egy darabig beszélget arról a fölfedezéseiről, amit az utrechti könyvtárban talált magyar vonatkozású dolgokat, amit én is érdeklődéssel hallgattam, hanem egyszer úgy, mintha valami meglökte volna, azt mondja nekem: „Uram, én tisztességes érzésű ember vagyok, s most szinte szégyenlem, hogy amikor ide betettem a lábamat, nem azon kezdtem, amit most a harmadik napon akarok bejelenteni. De szolgáljon mentségemül, hogy én itt a viszonyokkal teljesen ismeretlen vagyok, amikor az ide kinevező iratot megkaptam, utasítást is kaptam arra, hogy az állás elfoglalása előtt Kiss Zsigmond esperes úrnál jelentkezzem előbb. Kiss Zsigmond esperes úr aztán nekem elmondta, hogy főtiszteletű uram minden tekintetben elgyöngült ember, aki már nem alkalmas arra, hogy ezen a nagy helyen papi szolgálatot végezzen, hanem adminisztrátort szándékozik mellérendelni, s erre engem szemelt ki. Elmondta, hogy a halasi egyházi élet fenekestül föl van forgatva, mert Ván Bénit, ezt az egzaltáltságáról közismert embert, a szellemileg elgyengült öregember belebocsátotta ellenőrzés nélkül a gyülekezetbe. S aztán az az egyház legjobbjait elűzte a templomból, s eszeveszett ostobaságaival a közbotrányoknak a sorozatát követte el. Tehát engem azzal küldött ide, hogy elsősorban rendet teremtsek, s megbízott azzal, hogy neki a főtiszteletű úr magánéletéről, egyházi dolgairól bizalmas jelentéseket adjak, hogy azok alapján engem ide adminisztrátorrá kinevezhessen. Azt mondta: esperesi hatalmamnál fogva megtehetném ugyan azt is, hogy már most, mint adminisztrátort küldjem, de Szilády múltja teszi szükségessé, hogy csak nagy körültekintéssel tegyem. Azért van szükségem bizalmas jelentéseire. Azt is mondta, hogy az adminisztrátorsággal a föld javadalmában való osztozkodás is jár, azért eszesen forgolódjam, s mindent alaposan megfigyeljek. Én itt rendet találtam, főtiszteletű urat pedig teljesen egészségesnek, Ván Béniről pedig csat jót hallottam, s minthogy a tegnapi temetést vele végezve őt is kifogástalan embernek ismertem meg, azzal tartozom, hogy erről nem az esperes úrnak, hanem a főtiszteletű úrnak tegyek jelentést, mert én aljasságokra semmi áron nem vállalkozom. Én ezek után az esperesnek azt jelentettem, amit láttam, s a helyemet elhagyni kész vagyok.” Alig vártalak már, hogy én is megtehessem neked erről a jelentésemet. Mondtam aztán Miklósnak, hogy a jelentéseivel ne siessen, mert ez a nyomorult észreveszi, hogy törököt fogott barátomban, talál ez mást is alkalmas embert az aljas szándéka eszköze gyanánt. S megköszöntem neki ezt a becsületes emberhez illő viselkedését. Az aljas kémet keres, hogy neki más jelentse azt, amit ő súg annak a fülébe, hogy legyen mire hivatkoznia! Hát ugyan hová süllyedünk?! Miklós Ödön derék, megértő s komoly tudósnak készülő embernek bizonyult. A néhány napi tartózkodó viselkedése után fölmelegedett, s bizalmassá lett hozzám is. 232
