Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
A kezdetek
komoly nagy vagyon birtokosa volt, hiszen Szilády Áron is az édesapja jogán kapta a pirtói 480 kataszter holdas tanyáját az 1863-as évi földmérés, illetve tagosítás alkalmával. Az elárvult család irányítása Áronra maradt, mint a legidősebb fiúra, aki aztán minden testvére iránt nagy szeretettel és felelősséggel viseltetett. A papválasztás A református gyülekezetek életében mindig nagy esemény volt a papválasztás. A gyülekezeteknek nem adnak sok alkalmat az akár hogyan szeretett papjuk siratására, mert már rendesen a temetésnél megkezdődik a harc a katedráért, illetve igazabban a javadalmakért. Halas abban az időben az ország legnagyobb javadalmú helye volt, mert akkor még az egyház és a város nem volt egymástól élesen elhatárolva, s aztán sok közös birtoka volt a városnak az egyházzal. A megosztás során az egyház több birtokáról mondott le, de nagy járadék fejében, amit legnagyobb részben a papi javadalomhoz adtak. így Fehértó puszta 1.200 holdja a városé lett, de a város a pap javadalmára „örök” időkre kötelezte magát 200-200 pozsonyi mérő búza, rozs, árpa, zab; majd 6 szekér, de 6 ökörvontatású, széna és 1.600 kéve nád fizetésére; majd 34 öl fára. Ezeken felül az oskolák fűtését is vállalta, szintén nagy mennyiségű fának, nádnak a juttatásával. Ezeken felül most még 286 hold föld élvezete, aminek minden adóját az eklézsia fizette. Ezt a hatalmas javadalmat, amihez még jelentős stóla15 és lakás, majd szőlők és veteményes földek járultak, csak azért sorolom föl ezen a helyen, mert a papválasztásban mindig nagy szerepet játszott, mert az emberi természetre mindig hatott a javadalom, az úri életnek a lehetősége, s annak megszerzésére bizony sok esetben e katedrára törők nem voltak válogatósak az eszközökben. Halas egyházának a történetében talán egyedülálló volt az 1863. január 17-én történő papválasztás, amit csak egy jelentéktelen embernek, Zólyomi Györgynek, Szilády László halálakor ott szolgáló káplánnak, az intrikái zavartak meg, de alapjában méltóságos tónusban folyt le. Erről a Zólyomi Györgyről azt emlegették, hogy vége-hossza nem volt a hosszú halotti prédikációinak. Mint affajta tehetségtelen ember, nagy feneket kerített mindennek, hogy fölözze a két jeles papot, akik közt a népnek választania lehetett. Egy alkalommal is Zólyomi temetési beszédjét mondja ám hosszúra nyúltan, de a hallgatóság elunta, s az emberek elszállingóztak. Utoljára valami Kullogó nevű ember maradt a koporsó mellett, aki távozásakor megszólalt: — Csak mondja tovább, mert a halott ráér megvárni az áment! Erről a Zólyomiról egy ízben Szilády Áron is megemlékezett előttem, mégpedig akkor, amidőn majd a halála esetével megindult „keselyükről” beszélt, akik máris éhes vijjogással lesik „fölfordulásomat”. Ekkor mondta el, hogy Zólyomi is micsoda aljas eszközökkel kínálta magát, de az akkor a nép erkölcsi érzéke még undorral fordult el attól, amit a „mostani kor emberei” már természetesnek tartanak. S dr. Dózsa Zsigmond ekkori gimnáziumi vallástanárt nevezte a halálát követő papválasztás Zólyomi Gyurkájának, utálatos dögkeselyűjének. A papválasztó egyház két táborra oszlott, az urak s parasztok táborára. Az urakhoz szító előkelősködő gazdag parasztok és urak jelöltje Szász Károly16 volt, aki ekkor Szabad- szállás papja volt. Minthogy Szász Károly Halas legelőkelőbb s leggazdagabb családjából 15 Adomány, melyet kereszteléskor, esketéskor, temetéskor, bizonyos iratok kiállításakor adnak a pap számára. 16 Szász Károly (1829-1905) református püspök, költő, író, műfordító, az MTA tagja. 21
