Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
hogy milyen nyomorult is az ember, ha a Szentlélek ereje nem segít. Ezt az esetet abban az időben a lapok is hozták, s hódoltak Haynald nagy találékonysága s híres szónoki ereje előtt. Mikor aztán találkoztam vele, s nekem is előhozta a kellemeden esetet, úgy a szemébe nevettem, s azt mondtam neki: „Pompás szónoki figura volt, de ha belesükéi volna egy prédikációba, azt én nem hihetem el, sem Haynald Lajos.” Amin ő is jóízűt nevetett. Kiss Sándor ferences rendfőnököt is nagyon a szívibe fogadta. Róla is többször beszélt, arátságuk keletkezése egy gyötrelmes utazás alkalmával kezdődött, ahol egymásnak segít - ségei voltak. Eszes, lelkes embernek tartotta s Pesten, ahol a ferencesek szomszédságában volt a Kossuth Lajos utca 7. szám alatt az állandó lakása 60 éven át, gyakran fölkeresték egymást, s ápolták barátságukat. — Egy alkalommal, amikor nála voltam, s éppen igen komoly dolgokban elmélyedve beszélgettünk, bejött a szobájába egy fiatal s hórihorgas novícius, s a maga magasságából elvágódva kezdett hozzá esedezni valami fegyelemsértés miatt a bocsánatáért. Engedte ott vergődni a nyomorultat, s szinte azt vártam, hogy a korbácsot is végigveri a hátán szemem előtt. Végre aztán kiszabta neki a penitenciát, de olyan módon, hogy szinte megundorodtam tőle, s kikergette maga elől. Lecsillapodás után azt mondtam neki: barátom, ez az utolsó látogatásom nálad. Ha te eljössz hozzám igen szívesen fogadlak, de én ezt a ti regulátokat a valóságban nem nézem többé végig, de azt hiszem, hogy ettől az a melegszívű Szent Ferenc is megirtózott volna. Magyarázta aztán szegény feje, hogy ez neki is nehezére esett, de ez visszaeső ember alkalmatlannak is látszik a szerzetesei életre, meg aztán ez a szubordináció beidegzésével együtt jár, de nem változtattam az álláspontomon, s nem léptem át többé a küszöbét. O még azért egy darabig eljárt hozzám, de aztán csak meghidegült köztünk a barátság. Egyik embernek a másik fölött Krisztus jegyében olyan magatartást tanúsítani nem lehet. Valahányszor csak a szubordináció szót hallom, mindig azt a hosszú szál tót fiút látom elvágódni. Másokról, mint barátairól, nem emlékezett meg. Süpeky Balázs rozsnyói püspökről, mint igazán melegszívű, fölvilágosult szellemű emberről emlékezett meg többször, aki maga is meleg érdeklődéssel nézte a református egyház dolgait, s velünk szeretettel tartotta a kapcsolatot. Mélyen magyar volt, s hozzánk jobban tapadt, mint az idegen vérű papjaihoz s velem szorosabb kapcsolatot tartott, mint püspöktársaihoz. Bizonnyal voltak még baráti kapcsolatai másokkal is képviselősége idejéből, majd tudományos munkálkodásaival kapcsolatban, de azokról előttem nem emlékezett meg. Zárkózott természete folytán nem is volt az, aki futó barátságokat könnyen kötött volna. Csak a lelki mély összhang volt az, ami őt a vele együtt érző és gondolkodó emberrel összefűzte. Hozzá hasonló mély kedélyű és érzésű ember pedig abban az időben is csak ritkaságszámban lehetett. Halason tudtommal nem volt senki, akit Szilády barátjának tarthatnék. O sem emlegette őket úgy, mint Gyulay Pált, vagy Szily Kálmánt, azzal a melegséggel s megbecsüléssel. A halasiak közül baráti viszonyt az öreg Kupa Lászlóval139 tartott fönn, akit valósággal a figyelem és gyöngédség jeleivel halmozott el. Egyházfi volt, tehát tulajdonképpen szolgája. A halasi egyház ezt az állást a papja személye iránti megtiszteltetésből tartotta fönt, hogy a személyzet felügyelője legyen, majd hogy a kényesebb természetű ügyek elintézését rábízhassa, a templomi rendre vigyázzon, s a papját az úrvacsorái szolgálatban segítse; s vele látogassa meg azon betegeket, akik élni kívánnak az úrvacsorával. 139 Kupa László (1834-1916) 1848-as nemzetőr, 34 éven át református egyházfi. 202
