Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
A kezdetek
tán életfölfogás még valóban tartotta a reformátori elvet: a „primus inter pares”10-t, s a püspököt nem tartották többnek a másik pap fölött, hanem csak nagy kitüntetésnek vették, hogy a kálvinista papot Bács-Bodrog vármegye táblabírájának választották. A halasi öreg temetőben levő sírfeliratán a püspöksége csak a többi jelessége mellé van sorolva egyszerű betűkkel, de kiemelten a táblabírósága ékeskedik, mint amivel nagyon kevés kálvinista papot tisztelhettek meg abban az időben. A nép maga e kiváló papot nem tarthatta azonban jó embernek, mert ez a versike közszájon forgott róla, amit még az élő öregemberek ajkáról vettem: Halasi pap a Tormássj, Mindig a más vermét ási, Addig ássa, addig vese, Míg beletörik a kése. Úgy látszik azonban, hogy abban az időben nem az emberi jóság volt a papnak a legfőbb erénye, hanem az ékes beszéd, a nagy tudás, az erő, vagy éppen a szerencse. A jó emberek rendesen gyámoltalanok is, s nincs bennük az önzésnek az a képessége, amelyikkel a többi hátára — sokszor azok letaposásával is — föl tudjon kapaszkodni. A boldoguláshoz önzés is kell, mert az emberek nem nyitnak utat egyszerűen a tehetség előtt, hanem a vezérhelyekért küzdeni kell, és pedig sokszor csellel, majd hízelgő hazudozással, dicsekvéssel, könyökkel, fogakkal, körömmel, vagy nyelvvel, amit bizony nyalásra használ a boldogulni vágyó, ki előtt a hatalom elérése minden földi vágy koronáját jelenti. Tormássy utóda Kovács József volt, aki azt a csorbát ejtette a halasi eklézsián, hogy otthagyta Halast a körösi papságért. Civódás előzhette meg ezt a cselekedetét, mert másként a nagyobb javadalomból nem mehetett volna el. Ezt bizonyítja ez a kis epizód is, ami az emberek emlékezetében róla fönnmaradt. — Kovács Józsefnek valami baja volt a gyülekezetével, pedig szerették az ékes szavú pap prédikációit hallgatni. Egy vasárnap is valósággal elragadta hallgatóit, amikor kitérve neheztelésének okára, beszédében elragadtatta magát, s megverte öklével a szószéket, s a maga részéről így intézte az ügyet: papotok vagyok, ha megvesztek is tőlem! A civódás folytán mégis csak otthagyta a halasiakat, s elfogadta a körösiek hívását. Gyárfás Pál lelkészről, a közveden elődről, mint nagyon előkelő emberről hallottam az emlékezést, aki gazdag, nagyúri családból származott. Fia, István11 vált jeles történetíróvá, de maga is tudós ember hírében állott. Ilyen elődök után következett a katedrára Szilády László jászkiséri lelkész. Halasra kerülésének körülményeiről nem tudok. Valószínűleg összeköttetései, baráti kapcsolatai emelték az akkor nagy hírű s javadalmú eklézsiába a különben is jeles papi férfiút. Érdekes, hogy Halas sok papot adott, de a maga katedrájára Szilády Lászlót ültette elsőnek, aki Halason született, ugyan, de nem volt halasi családból való. Szilády Lászlóról előttem alig beszélt Szilády Áron. Amit róla tudok, azt mások emlékezéséből tudom. Azt tőle hallottam, amikor egyik pesti útjáról kísértem a déli vonattal, amikor megérkeztünk, s kocsit az állomáson nem kaptunk, hanem a régi temető útján sétáltunk haza, megkérdeztem tőle, hogy hol pihen az édesapja, amikor egy kis időre Móric 10 Első az egyenlők közt (latin). 11 Gyárfás István (1822-1883) jogász, táblabíró, történész, az MTA levelezőtagja. 16
