Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

A kezdetek

3. Szilády Aron születési bejegyzése a ságvári református anyakönyvben, 1837. november 3.

körülöttem csak akkor eshetett. Kihozatták hozzám szánon a siófoki orvost, aki kiküldte a szobából a jajgató anyámat, s megmondta édesapámnak, hogy mentheteden vagyok. Az orvos azt hitte, hogy az édesapám elbírja viselni elvesztésemet. Az apám is följajdult, s rimánkodni kezdett az orvosnak, hogy mentsen meg. Az orvos nagyon megszánta az édesapámat, s azt mondta neki: tiszteletes úr, maga tam'tja az embereket az Isten akaratában való megnyugvásra, azért mondtam meg, hogy ebből a betegségből nincsen gyógyulás. De az apám tovább könyörgött az orvosnak, aki hosszú tűnődés után azt mondta: egy gondolatom van, de a sikert nem biztosíthatom, s az olyan kínokkal jár, hogy sok szülő a gyermekével meg nem teheti. Az apám fogadkozott, hogy ő megteszi, ha csak egy hajszálnyi reménysége van is életben maradásomnak. Azt rendelte az orvos, hogy főzzenek egy fazék lencsét puhára, s azt keskeny hurkaszerű vászonzacskóba tegyék úgy forrón, s azzal tekerjék be a nyakamat. Megtették velem, s meggyógyultam. A bőröm leégett a nyakamról, s borzasztó kínokat szenvedhettem, de megmaradtam. Mikor aztán az Akadémia tagjává választottak, s a székfoglalómat megtartottam, az elnök karon fogott, s az akadémikusoknak sorra bemutatott, odavezetett Lenhossék Mihályhoz8 is, aki akkor már híres egyetemi tanár volt, aki meleg barátsággal szorított velem kezet. Azt mondtam neki: külön is megköszönöm kedves bátyámnak, hogy lehetővé tette az Akadémiára történő megválasztásomat. Lenhossék élénken tiltakozott, s mondta: barátom, magát az irodalmi osztály választotta, s ott nekem nincs szavam. Tudom, feleltem a tiltakozásra, de Isten után mégis kedves bátyámnak köszönhetem, hogy az Akadémia tagjává lehettem. „Nem értem barátom a tévedését, ismét mondom, hogy az én szavazatom nem kellett ahhoz, hogy az irodalmi osztály tagjává legyen.” Igen, ezt tudom, de kellett hozzá az a zacskó főtt lencse, amit gyermekkoromban a nyakamra köttetett, mert én vagyok az a ságvári papgyerek, akit a diftériából kimentett. Lenhossék átölelt, s a karjára kapott; azután ő vezetett tovább, s elmondta sikeres kísérletét e rettentő betegség leküzdésében, később is sokszor hivatkozott az én megmentésemre.

Szilády László Ságvárról Jászkisérre költözött. Az ottani életéről nem tudok, arról Szilády Áron soha nem beszélt előttem. Jászkisér Ságvárnál kisebb eklézsia, így nem jelentett számára emelkedést, s más előnyéről sem tudok.

A halasi eklézsia országos viszonylatban abban az időben a legelső között állott. Nemcsak a hatalmas javadalmai folytán, hanem mert egymás után kiváló papok szolgáltak benne. Tormássy János9 volt köztük a leghíresebb. Nagy szónok volt, s tudós ember hírében állott, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke is volt. Érdekes, hogy abban az időben Tormássynak nem az volt azonban a legnagyobb ékessége, mert akkor még a szigorú puri8 Lenhossék Mihály (1863-1937) anatómus, a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban MTA) tagja. Jóval fiatalabb volt Sziládynál, tehát nem lehetett ő a gyógyító orvos. Lenhossék József (1818-1888) anatómus, az MTA tagja képzelhető el a történet szereplőjének.

9 Tormássy János (1746-1814) református lelkész, püspök. Kiskunhalason 37 évig szolgált.

13