Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
ezekre figyelmeztessem, de ahelyett, hogy ezt tettem volna, magam is elszóltam magam több esetben, s helyes látásában megerősítettem. Most is megbecsülöm magában, hogy ebben az eszeveszett hajszában nem rohant a kalocsai érsekhez, pedig látom, azok szellemi vezérei vonzzák, hanem maradni vágyik itt, mert a fajtája iránti szánalma és felelőssége lekötözi. Pápán emberségesen érző emberekre talált, azért azt tanácsolom, hogy húzza meg magát azok védelme alatt; tanuljon kedvvel, hogy alkalma legyen kellő időben megnyitni a száját, s majd ostort forgatni a kufárokra, ha az ostor használatára megerősödik. A szemét, a fülét tartsa nyitva, csak a szája eztán csukva legyen! Pápán különösen az egyháztörténelmi és szónoklattani órán többször hallgattam Szilády Áronra hivatkozást, amit a pesti teológiai előadásokon nem hallottam soha. Szónoklattan tanárom a legnagyobb kálvinista igehirdetőnek tartotta, csak azt fájlalta, hogy nincsenek összegyűjtve beszédei, amely mulasztásért a halasi tanári kart okolta, akik közül nem akadt senki, aki gyorsírással lejegyezte volna beszédjeit. Thury Etele pedig benne látta az utolsó tudós református papot, aki a református papoknak örök dísze marad: — Uraim — mondta — a régi világban ha nem voltak is ilyen méretű emberek, de gyakori volt ám a tudományáról híres kálvinista pap. Tudós hírében nem is tudok manapság másról Szilády mellett, s csak Baksay Sándor volt még az, majd Földváry László89, a váchartyáni pap. Hát Szilády köztük a legnagyobb. Az nemes fényű nagy tudós. Thury Etele ahányszor csak beszélt velem, mindig tudakozódott Szilády élete felől, s hazautazásom előtt mindig küldte „mély tiszteletét”, s igen boldog volt, amikor hoztam számára viszonzását. Baksay Sándor püspök halála után meginduló választás idején sok szó esett Szilády Áronról, hogy püspökké tegyék. Szilády ez ellen tiltakozott, különben is éppen beteges volt, s már 78 éves. Különös játéka az életnek, hogy amikor a legnagyobb kálvinistát ültethette volna az egyházkerület a püspöki székbe, talán a legszíntelenebb embert kellett neki megválasztania: Petri Elek személyében. Sziládyt a 78 éve miatt nem választották meg, s mégis túlélte az akkor 61 éves Petri Eleket. Néhány szavazatot azért Szilády kapott olyan gyülekezetektől, amelyeknek papjai Szilády nagyságának a bűvöletében éltek. Szilády Áron életének a legcsendesebb időszaka volt ez, mert nagy harcai úgy 1910-re elcsendesedtek, s még nem kezdődtek meg a katedrájáért való sunyi, fondorlatos, majd mind erősebbé váló küzdelmek, amelyek úgy 1917-ben már megkezdődtek, s tartottak haláláig. Ezt a 7 vagy 8 esztendőt látom nyugodtnak, támadás nélkülinek. Ebben az időben, már úgy 1915-től kezdve viszont sokat betegeskedett. Gyomorfekélye kínozta. Szigorú diétát tartott, jóformán krumplin s kásán élt. Templomi s temetési szolgálatain is meglátszott a fáradtsága, de azért buzgón végezte a szolgálatát. Az irodavezetését tisztán maga látta el, az anyakönyvekben senki egy karcolást nem tett. A magas szószékre fáradtan is fölkapaszkodott, a temetésekre csak igen ritkán fogadta el a fölajánlott kocsit, pedig érezhető volt rajta a megfáradás. Arca megsápadt, szemei beestek, hangjának csudás csengésű érce is megtompult, s néha a szó is úgy benne megrekedt. A gyülekezet mindig boldogan lélegzett föl, ha hosszabb-rövidebb kihagyások után ismét szolgálatban láthatta. Az ellenségei teljesen megnémultak. Különben is az 1910-es 89 Földváry László (1838-1921) református lelkész, akadémiai rektor. Egyháztörténeti és történelmi munkákat írt. 106
