Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Gulyás Károly barátom valósággal kétségbe esett, hogy az ővele kapcsolatos dolgaimért dobnak ki a teológiáról; s rábírt, hogy a katolikus teológiára vétessem föl magam. Beleegyeztem, s ezt távirati úton adtam tudtára Varga Gyuri barátomnak, aki ezt nyomban közölte Sziládyval későn este, aki akkor már ágyban feküdt. Szilády a hír vételére valósággal megrendült, mert rádöbbent, hogy neki is része van elbuktatásomban. Gyurit az ágya szélére ültette, s tanácskozott vele. Azt mondta neki: — Baksayval nem vagyok olyan jól, hogy távirati úton megmozdítsam, különben is súlyos beteg. A tanárokat megvetem, s arra nem méltatom őket, hogy Béni értékelésére kérjem, s visszavétessem velük, hanem nyomban menjen barátom az éjjeli vonattal Pestre; mellőle egy percre se távozzék el, nehogy valami szerencséden dologba beletántorodjék. Majd az éjszaka folyamán eszembe jut az, amit megmentésére tennünk kell. Gyuri már régebben említést tett arról, hogy Marton Lajos őt szerette, s erre most is utalást tett. Szilády azt válaszolta: — Nem várok ettől a cinikus embertől semmi jót, különben is az üldözte legjobban Bénit, de azért beszéljen vele; hivatkozzék rám, hogy én Bénit éppen az értékeiért becsülöm, s veszteségnek tekintem, ha elveszítjük. Ha Marton konok, akkor a többi úgysem tehet semmit, az elhanyadott püspök mellett élvezik ezek a legénységüket, s jó ideig senki sem kérheti számon őket a cselekvésükért. De miért nem is adták tudtomra időben, hogy Béni ilyen kelepcébe került? Gyuri azzal mentette magát, hogy azt hitte, elsimul. — A hajszolt ember nem számíthat arra. Arra gondolok inkább, hogy menjenek Pápára. Az ottani tanárok közül csak Thury Etelét ismerem, azzal volt találkozásom, s néhányszor kérdéseivel hozzám is fordult. Becsületes, szelíd embernek tartom. Azt hiszem, meg is kérem a segítségre. Ha nem tehetne semmit, majd írok Németh Istvánnak, kérésemre biztosan hajol. Most csak azt tegye, hogy Bénit a kezéből ki ne eressze. Gyuri másnap kora reggelre már nálam volt Pesten Szilády üzenetével. Annyiban megkésett, hogy a lelki döntésen akkorra átestem, s rábíztam sorsom intézését Gulyás Károlyra, aki úgy, ahogy a lövészárokból elbocsátották, piszkosan, tetvesen az éppen Pesten tartózkodó Várady Árpád kalocsai érseknél jelentkezett, s elmondta neki a miatta velem esett dolgokat. Az érsek úrral Gulyás ügyében már több levélváltásom volt, s így nem voltam előtte ismeretien. Különben is nagyon szeretett volna megismerni éppen a nagy szeretetem láttán, ahogyan barátomért fáradoztam. Gyuri pár órával előbb érkezett, mint ahogy az érsek úr válaszát, azaz szándékát, megtudhattam volna. De olyan megvetést éreztem tanáraim törvényeskedő, de hitvány fondorlatos eljárása miatt, hogy még Szilády üzenete sem bírt észre téríteni, s makacsul megálltam elhatározásom mellett. Gyuri kért, sőt könyörgött, hogy tegyek legalább kísérletet, s ha nem sikerül, csak akkor szakadjak ki az egyházból, s menjek át, de akkor már nem bírt belém belátást vinni, s vártam Gulyás Károlyt az érsek üzenetével. Gulyás Károly úgy 10 órakor ott is volt. Az érsek úr azt üzente, hogy atyai öleléssel vár s boldog, hogy engem papjai közé fölvehet. Különös gondja lesz rám, mert biztosra veszi, hogy az egyház számára nyereséget jelentek. Varga Gyuri és Gulyás Károly is sorsomon tűnődtek, s nem a felekezeti hovatartozáson. Emelkedett gondolkodású volt mind a két ember. Én pedig rájuk bíztam magam. Barátaim aztán úgy döntöttek, hogy tegyük meg azt a kísérletet, amit Szilády rendelt, s ha eredményre nem vezet, csak aztán tegyem meg az egyetlen lehető lépést. Gulyás is úgy vélekedett: már csak egy évem hiányzik, azt el kell végeznem, s mint kész pap tegyem meg az átlépést, mert akkor egyszerű különbözeti vizsgát kell csak tennem, míg amúgy újra kell kezdenem ott is az egészet. 104
