Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Köves Iván: Prológ: Legyen világosság
közelebb visz a válaszadáshoz, ha a fizikus és filozófus Prof. Carl Friedrich von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság volt elnökének az „ O testamentum és a modern tudatosság” című írását tanulmányozzuk. Innen egy idézet. „Engem a lutheránus egyház keresztelt meg és ennek szellemébe nőttem fel és katolikus barátaim voltak. A tény, hogy véletlenül lutheránus vagyok, nem egy érv arra, hogy a katolikusoknak nincs igazuk. Én keresztény vagyok, és ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a kereszténységben több az igazság, mint a budhisták, hinduisták, vagy más hitűek felfogásában.” Ahogy visszaemlékezem gyermekkoromra Halason, úgy családjainkban mint a zsidó elemiben, tanulótársaimmal együtt az autoritás és a traditio árnyékában nőttünk fel. A meghatározott mondatok, melyek az állandó ismétlés folytán belevésődnek a befogadó agyába, egyfajta hitvallást szülnek, melyre mint egyedüli igazságra esküszünk. Fanatikusan hisszük, hogy az igazság csakis a saját hitünkkel egyezik. A későbbiekben a nem éppen áldásos körülmények az ok és okozatok tanulmányozására késztettek. Ez az agyunkat nem éppen kímélő kényelmetlen folyamat - a gondolkodás - sejteni engedte, hogy amit megtanultam és „tudok” nem feltétlenül igaz. És talán Szókratész nem téved közismert szentenciájával, - „Tudom, hogy nem tudok”. Furcsa kettősségben él a Föld emberisége. A világ mindig is magával s magában hordozott apokaliptikus jelenségeket, történéseket. Az emberiség véres háborúkban pusztította és pusztítja magát és midőn a rasszizmustól és egzisztenciális kitaszítottságtól lelkűkben és testükben megnyomorított emberek sokasága szenved a kilátástalanság nyomasztó terhe alatt, voltak, vannak és feltehetőleg lesznek, akik a szakadék felé végzetesen sodródó milliárdok érdekében tenni akarnak. Az embert a maga fizikai és szellemi teljességében megóvni szándékozóknak célja mi lehet más, mint egy gyűlöletmentes világ megteremtése. Ez a cél hozzásegítheti a Föld lakosságát ahhoz, hogy az örökös háborúskodás, a meg-megújuló vérontás ördögi köréből egyszer végre kikeveredhessen. Ez a circulus diabolikus ugyanis egyáltalán nem törvényszerű. Még akkor sem az, ha az emberiség eddigi történelme mást látszik igazolni. Persze, ha napjaink szétesett Jugoszláviája, a feszültséggel terhes Közel-kelet, vagy éppen Karabah hegyvidék szomorú eseményei adják a kapaszkodót, akkor érthető, hogy ezek mindmind hiú reménnyé silányitják a földlakók tartós békéjének megvalósítását. Mégis léteznek gondolkodók, akik másképpen vélekednek és dacolni akarnak a történelem makacs tényeivel, mert úgy vélik: a história mindig is emberi produktum volt, az ma és nyilvánvalóan az lesz az eljövendő nemzedékek életében is. Ha pedig emberalkotta folyamat mindaz, ami a világ jelenét és jövőjét meghatározza, akkor jósorsunk ugyanúgy a kezünkben van, mint az, ha tehetetlenül és kiszolgáltatottan hajtunk fejet, és törődünk bele a megváltozhatatlanba. Most visszatérnék az írásom elején olvasható, a bibliára vonatkozó Brecht válaszra. Magamat is azok közé sorolom, akinek az élethez igen fontos szellemi táplálékot jelentett a „Könyvek Könyve”, a zsidó biblia. Ez az alkotás sokak részére szent dogma, azaz a hívő számára egy véglegesnek és kötelező erejűnek elismert tantétel, vagy egy alapvető hitigazságnak számító tanítás, ami életcéljává válik. Én a bibliát, az emberi tulajdonságokat igen reálisan ecsetelő irodalmi műnek tekintem, amely úgy a történelem, mint a jelenünk létező valóságát tükrözi, legyen az a jó vagy a rossz, vagy legyen maga az ellentmondás. Számomra nem a betűje, hanem a fényt árasztó szellemisége a döntő. Ez a fény világítja át az emberiség sötét történelmét a zsidó Jézus óta, aki nemzetközi világvallássá tette a zsidó biblia legnemesebb emberi üzenetét. Az én vallásom egy humanitárius világkép, mely csak akkor realizálható, ha az ember következetesen növekvő szellemi potenciával és kultúrával eléri azt a bibliai magasságot, ahonnan már képes a béke utópiáját álmai egéből lehozni a földre. 8
