Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Somodi Henrietta: Zsidók Kiskunhalason 1914–1944
1929-ben támogatta a palesztinai vérengzések által özvegyekké és árvákká letteket. Különböző kulturális eseményeket, irodalmi és színjátszó esteket rendezett. Az 1890-es években alakult Hofmeister Judáné, Stern Sára áldozatkézségével, a halottak emlékét kegyeletesen szolgáló Házkora egylet, melynek jövedelmeit a hittantanítás céljaira fordították. Az 1930-as években a Házkora dr. Dohány József elnök vezetésével és dr. Hollaender Ignác ügyvezető munkásságával működött. Továbbá működött betegsegélyező egylet, Maskál El Dal néven, amelyet Menczer Mihály vezetett. Az izraelita Leány egylet pedig Grósz Erzsébet vezetésével működött igen tevékenyen. Az egyletek valóban igen sokrétű tevékenységet folytattak. Ezt egy szemléletes példával érzékeltetni is tudom, amelyet az egyik levéltári anyagban találtam. Többek között az derül ki egy 1934-es választmány gyűlési jegyzőkönyvből, hogy Kiskunhalasra érkezett két rokkant, beteg zsidó férfi, akik Szegeden szerették volna magukat kezeltetni. Mivel nem volt pénzük a vonatra, így a hitközség betegsegélyező egyletéhez fordultak. Az egylet vezetősége, Menczer Mihállyal az élén a hitközség vezetősége felé tolmácsolta a kérést, akik szavazással döntöttek a két férfi segélyezéséről. A vezetőség megszavazta a pénzösszeget az útiköltségre, továbbá némi költőpénzre. Itt találtam még a következőt, miszerint Práger Sándor egykori pénztáros előadja, hogy a helyben lakó 15 szegény zsidó családnak burgonyára lenne szüksége, amelyet a Házkora egyesület adományával támogatnak is. Mint ezekből a csekélyszámú választmánygyülési jegyzőkönyvekből kiderül, a hitközség és a hozzá tartozó egyesületek igen hatékony munkát végeznek. A hitközség kebelébe tartozott még egy igen fontos és meghatározó egyesület, a Chevra Kadisa. Minden zsidó hitközségben szinte elsőként Temetkezési Szentegyletet alapítanak. Kiskunhalason már 1826-ban alapítottak Chevra Kadissát 26 fővel, amely temetkezési és betegápolási feladatokat látott el. Ekkor a városban csupán 70-80 zsidó élt.9 A Szentegylet a halottak eltemetésével foglalkozik elsősorban. Minden zsidó közösségben alapítottak Chevra Kadissát, mert minden zsidó embernek kötelessége a halottakkal foglalatoskodni, ha azonban van egy e célra alakult egylet, az egyén fel van mentve a halottakkal való gondosko dás alól. A Chevra Kadissának nagy szerepe volt továbbá a jótékonyság terén is. Segélyeket adtak a rászorulóknak, a temetés után a gyászolók első étkeztetéséről is gondoskodott. Szokásban volt a Chevra Kádissá tagjainak, hogy Mózes halálozási napján böjtölnek, majd együtt kimentek a temetőbe, és bocsánatot kértek a halottaktól, ha netán hibát követtek el a temetés elrendezésében. A halasi hitközség egykori idős Chevra elnöke, Bergl Mór volt, aki 1928-ban halt meg. A halasi hitközség Chevra Kádisa elnöke, három évtizeden keresztül Kálmán Dezső volt. Az ő tevékenysége alatt 1931 -ben kezdeményezi a Szentegylet Szeretetház vételét. 1931. május 16-ai választmányi gyűlésen vetik fel Kálmán Dezső javaslatára Benedek Mihály Nefelejcs utcai házának megvételét, Szeretetház céljára. A vétel megtörténik, és később ebben az épületben működik tovább a Szentegylet. Mint ahogyan már említettem, a Chevra Kadisa legfontosabb feladata a temetések lebonyolításának és az ezzel járó tevékenységek intézése. A halasi zsidó temető a Szabadkai utcával párhuzamosan, teljesen különálló épületegyüttes udvarából nyíló, zárt övezetben található. A temető azon ritka magyarországi zsidó temetők közé tartozik, melyet, folyamatosan a kezdetektől, napjainkig, megszakítás nélkül használ a hitközség. 1934-ben jegyzett választmánygyülési jegyzőkönyvben találtam, hogy abban az évben a katolikusokhoz tartozó kálváriát felkínálták a zsidó hitközség akkori vezetőségének megvételre, temető 51
