Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
levél ilyen értelemben következménye a korszak antiszemita megmozdulásainak, és utal a zsidóság és környezetének ellentéteire. Az értelmezésünk szerint aktív kölcsön- hatásos viszonyt és a nem pusztán egyoldalú beolvadást jelentő asszimiláció helyi mutatói szerint az 1851 és 1895 között születettek és közülük felnőtté válók (kb. évi 10 fő) 12%-a magyarosította a nevét, általában a nagykorúság elérésekor. Az 53 esetből 13%-nyi volt a nők aránya. A további, erősebb és látványosabb kompenzatív funkciójú magatartási formát jelentő kikeresztelkedésre 6 esetet (2 férfi, 4 nő) találtunk az anyakönyvekben. (Más, ennél több esetről is tudunk.) Hárman a református, 1 fő az evangélikus és 2 fő a római katolikus vallásra tért át, átlagosan 42 éves korban. Egy kivételével (1935) 1890 és 1914 között. Ugyanezen társadalmi asszimilációs, viselkedési mutatókhoz tartoznak az iskolázási adatok: a helyi református (al) gimnázium tanulónévsorában 1841 és 1871 között 33 (az 547 fő 6%-a) halasi zsidó diák nevét azonosítottuk. 1848 előtt csupán néhány fő látogatott egy- egy osztályt, bár tanulmányi eredményük kitűnő volt: Hofmeister Illés negyedikes tanuló a 11 fős osztályban a 4 kitűnő közé tartozott az 1845-46. tanévben. Ugyanígy Stern Sámu- el is. A gimnáziumot leginkább a földbirtokos szülők gyerekei látogatták. Ismereteink szerint az iparos-kereskedő réteget reprezentáló ifjúság létszáma az 1860-as évektől növekedett meg látványosan. Az 1871-72. tanévben a szülők foglalkozását tekintve a földbirtokosok álltak az élen (37% ), őket követték a kereskedők (18% ), majd az iparosok (11 % ) és az értelmiségi, illetve egyéb foglalkozásúak. Származási helyük szerint a legtöbben (38% ) halasiak voltak, 17-16 és 5%-uk Pest-, Bács-, Tolna megyéből és az ország egyéb részéről jött. A 35 főnyi (22%) zsidó diákság majdnem fele (46%) halasi illetőségű volt. A többiek az ország legkülönbözőbb megyéiből jöttek: Pest, Trencsén, Tolna, Zala, Pozsony, Torontál, Bars, Túróé, Somogy. Ugyanakkor a 35 fős tanulói létszám megtévesztő lehet, ugyanis közülük 14 fő ( 40% ) magántanuló volt. Egy kivételével mindannyian az I-II. bölcsészeti osztálybaj ártak. A zsidó tanulók a gimnáziumi önképzőköri munkában igen aktívan részt vettek. Az 1866-67. évi kezdeményezés után az 1869-70. tanévben újult meg az egylet, melynek tanári elnöke - választás útján - Jónás János lett. A 24 tagú kört háromféle tevékenységi forma jellemezte: szépészeti és nyelv- gyakorlatok, szavalás és tudományos értekezés A gimnáziumi értesítő szerint mindezekre a Jónás János által divatba hozott ún. „kérdőszekrény ” adott alkalmat. Kis könyvtárral és 200 forinttal is rendelkeztek. A négy alsó gimnáziumi osztályban is megszervezték az önképzőkört. A helyi zsidó gyerekek az alakulástól kezdve vezetői, rendkívül aktív tagjai voltak a későbbi pályaválasztást és munkaintenzitást is befolyásoló egyletnek. A nevek alapján megállapítható, hogy a 35 A kiskunhalasi főrabbi pecsétje, 1879 előtti; Thorma János Múzeum 19907
