Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Róna Tamás: Gondolatok az emlékkönyvhöz. 2011. június
Gondolatok az emlékkönyvhöz 2011. június Róna Tamás Kedves Olvasó! Jeremiás könyvében olvassuk, hogy városunk békéje az a közösség békéje. A magyarországi zsidóság a XXI. század első dekádja után egyre sokszínűbbé válik, ám ez a fajta rétegződés elsősorban a fővárosban, Budapesten figyelhető meg. A II. Világháború előtt - jól tudjuk hogy a magyarországi zsidóság lélekszámának meghatározó többsége vidéki nagyvárosokban, kisvárosokban, községekben és falvakban élte mindennapi életét. Ha körülnézünk a magyarországi vidéki hitközségek között, látni fogjuk, hogy a rendszerváltozást követően több, nagyobb városban is elindult egyfajta visszatérés a gyökerekhez, a hitélethez, a jiddis keithez. A fővároson kívüli közösségek életben maradása, fenntartása és fejlődése a hazai zsidóság létezésének egyik kulcsa. A XVIII. század második felében érkeznek az első magyar zsidók Kiskunhalas városába, kezdik el a hitközség kialakításához szükséges első lépéseket megtenni. így épül fel a XIX. század közepén az a kiskunhalasi zsinagóga, melynek különlegessége, hogy az egyetlen olyan magyarországi működő templom, amely elsősorban fából épült. A belső tér kialakításában őrzi az írásossághoz való ragaszkodást, a középen elhelyezett bimával (Tóraolvasó álvánnyal). E pici közösség, amely átélte a letelepedést követő küzdelmeket, mely a reformkorban a szabadságharc idejében, s a polgárosodás alatt mindig hűen tartotta magát hagyományaihoz, végig kitartott és ragaszkodott hagyományaihoz. Ha lenne a zsidóságunknak eszkatológiája, azaz üdvösségtana, akkor ennek talán legautentikusabb megjelenési formája lehetne, hogy nemzetiségében magyarként, hitében zsidóként megbecsült tagjaivá váljanak a társadalom teljes skáláján. A kiskunhalason és szerte hazánkban élő közösségekre oly jellemző óhaj és vágy, hogy e fogalomsor végre beteljesüljön. Lassan másfél évtizeddel ezelőtt a halasi hitközség megerősödött testben, szakralitásban és szellemben, s ebben az emelkedett lelkiállapotban zendült fel a Tóra első könyvének, első fejezetének mondata: Legyen fény! A mindenkori teremtett ember óhaja ez, amely olyan, mint a gyertya lángja, mely örökösen felfelé lobog. Ez a gondolatsor, és ezen akarat formálódik anyaggá, materializálódik ebben a könyvben, amely arra hivatott, hogy bemutassa egy szorgos, hitéhez ragaszkodó közösség életének pillanatképeit. 316
