Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
London News egész évfolyamai, és más izgalmas érthetetlen képeslap, magyarból a Literatúra és a 100% néhány példánya. Legalul a kartondoboz lemezekkel, volt vagy 25-30 db. A tölcséres His Masters Voice a hálószoba szekrényének tetején lakott. Mahagóni színű, kurblis szerszám valahogy világibb, mint a környezet általában. Ezért volt családi ünnep, attrakció, ha elővettük. A szekrényről leemelni erőművészeti mutatványnak számított, az én tisztem volt. A lemezek közül sokra emlékszem. Fedák Sári és Király Ernő énekeltek operett dalokat, magyamótákat. Megvolt a Radetzky-mars, a Könnyűlovasság nyitány, a Peer Gynt szvit, a Faust balettzenéje, az Aida bevonulási indulója, a Lohengrin-nyitány, olasz dalok Giglivel, a Flattyú halála. A gramofont anyám hozta fel, a lemezeket én rakosgattam. Anitra tánca volt a kedvencem a Peer Gynt-ből. Régi függönyöket, sálakat, csipkéket szedtem magamra, kosztümöket kreáltam és koreográfiát, és mamuszban lejtettem nézőim között a táncaimat, hol bajadérként, hol apácalányként 8-9 évesen. A tárgyhoz tartozik, hogy fiúsra nyírott, tenyeres-talpas vastag kislány voltam. A balett nagy mutatvány volt, az egész család fényesen szórakozott, csak tapintatból nem harsogott a kacaj, de én nem viccből csináltam. Utóbb már nem tetszett, amit az arcukon láttam, megsértődtem, és már csak anyámnak táncoltam, aki tudta türtőztetni magát. Medulának hívott, ha írt nekem, vagy ha ketten voltunk, és ez a medveségemnek egy gyengéd, karcsúsított változata. Szép, piros üvegvázánkkal a fejemen, a vállamon táncoltam a "kariatidát", különös medvetáncomat, ami annyira tetszett anyámnak, hogy csapzott csipkéimben modellt állatott, lerajzolt. Persze nem rajzolt jól, csak nekem játszotta a rajzolást. Mi ketten nagyon élveztük, a modell szerepét én, a művészét pedig anyám. Nekünk a rajz is nagyon tetszett, sokáig őriztem. A köves előszoba fűthetettlen volt. Késő őszig itt ettünk. Télen nem lehetett itt tartózkodni. A sok ajtó, ablak, üvegtábla, minden szolgáló réme, hol a felforrósított nyarat, hol az alföldi telet hozta a lakásba. Az egyik fehér fotel még meg volt a Damjanich utcában. A néger babával Vera, apu ölében az albumban megtekinthető. Télen a hálószoba nagy asztalán ettünk. Ide hozta be a lány az ételt tálcán, ő maga a konyhában evett. Ebédhez, vacsorához rendesen megterített asztal, bor, szóda járt. Az én helyem háttal az ajtónak, épp a közlekedés útjában. A hálószobába vezető üvegajtóba még egy tömör faajtó borult, amit éjszakára apám becsukott, a két ablakon a rolettákat lehúzta. Sok vita forrása volt ez a sötétítő mánia. Köztudott, hogy gyűlölöm az elsötétítést kicsi koromtól, tehát nem csak háborús emlékként. Nem szeretem a sötétítő függönyt, a becsukott spalettát, inkább alszom öt takaró alatt, de nyitott ajtó, ablak mellett. A mi hálószobánk pedig minden sötétítés nélkül is vak volt, fénytelen nyáron is. Háromrészes toilett-tükör állt legközelebb az ablakhoz. Itt majomkodtam órákon át, turbánt kötöttem, kínainak festettem magam, szerepeket játszottam, anyám holmijaiba öltöztem. A bútor cseresznyefa, világos, fekete szegéllyel. Két ruhásszekrény, kettős ágy, két éjjeliszekrény. Jobbról a szekrény mellett elfért még egy nagy utazókosár, ebbe gyűjtöttük a szennyest, a másik oldalon a könyvszekrény állt a fal mellett. Apámmal ketten laktuk a hálószobát, anyámnak tiszta levegő kellett, éjjelre mindig nyitott egy szűk rést az ablakon. Benő erősen dohányzott. Kisasztalon állt a rádió, este mindig az ágya mellé húzta, és újságolvasás közben az ágyban hallgatta. Az operaáriákat dúdolta, majd váratlanul elaludt, nekem kellett kimásznom az ágyból, elzárni a rádiót, ha nem akartam rajta keresztül mászni ezért. Horkolt, krákogott, füstölt. Lavórban mosdottunk, nem volt fürdőszoba a lakásban. Este készítettünk kancsóba vizet a kályha mellé, a szappanos vizet vödörbe öntöttük ki. Ebbe csapkodta bele a borotvahabot, és ebbe vizelt bele diszkréten reggelenként. A kályha nagy volt, fehér és rengeteg szenet evett, egyszerre egy egész karmával. És ha nem zárták el időben, fél óra alatt leégett a rengeteg szén. A szoba meleg volt és levegőtlen. Az 307
