Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Lehóczki György–Raáb András: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
iskolát Kiskunhalason végezte el és szerzett vegyeskereskedői képesítést. Ugyanakkor intenzíven foglalkozott a lókereskedéssel is. A hitközségnél egész élete folyamán a Chevra Kadisa elnökeként tevékenyen dolgozott. 1941-ben Topolyára vitték munkaszolgálatra, majd a Szovjetunióba került hadifogságba, ahonnan 1948-ban tért haza. Még ebben az évben megnősült, és feleségül vette Spitz Katalint. Fiává fogadta Spitz Katalin első házasságából származó Pál nevű fiát. Szekulesz István 1985-ben rövid ideig az Izraelita Hitközség elnöke is volt, de még ebben az évben meghalt. Az izraelita temetőben nyugszik Kiskunhalason. Forrás: Szekeres Pál közlése Winter család Winter József (1873, Dunaföldvár-1940, Kiskunhalas) Ügynök, vegyeskereskedő. Korán árvaságra jutott és dolgozni kényszerült, hogy testvéreit el tudja tartani. Autodidakta, nyelveket tudó, érdeklődő ember volt, afféle vidéki polgár, társaság és kávéház-kedvelő. Gyermekeit a tanulás, a tudás tiszteletére nevelte. Winter Józsefné, Klein Eszter (1885, Orosháza-1964, Budapest) Kevés iskolát végzett, de a tanulást ő is nagyra értékelte és mindig büszke volt gyermekeinek, unokáinak sikereire. Sajnos az élettől nem sokat kapott: hat gyermekéből négyet elveszített. Ketten betegségben haltak meg fiatalon még a háború előtt, ketten pedig munkaszolgálatban. Fiával, Dezsővel és lányával, Rózsival, valamint azok családjával együtt deportálták, majd 1945 után lányával és unokájával, Palival élt, és a háztartást vezette. Egyszerű, igen közvetlen asszony volt, aki mindenkivel megtalálta a hangot. Winter Márton és Zoltán. Érettségi után Márton Kohn Sebestyén vasüzletében dolgozott. Fiatalon meghalt. A család emlékezetében úgy él, mint egy igen tehetséges, színes fiatalember. Zoltán még gyerekként halt meg. Dr. Várnai (Winter) Dezső (1907, Kiskunhalas, 1973, Budapest) Az orvosi egyetemet Olaszországban, Padovában végezte, és egészen 1938-ig, amikor el kellett hagyniok az országot, Olaszországban élt feleségével, Beck Annával és lányukkal, Évával. Hazatérése után segédmunkásként dolgozott egy fakereskedésben, közben többször behívták munkaszolgálatra: őket is deportálták. 1945 után ismét a szakmájában, fogorvosként dolgozhatott, előbb Szegeden, majd Budapesten, ahol főorvos lett. Kimondottan kedvesjó embernek ismerték, amellett nyelveket tudott, érdeklődő, olvasott ember volt. Felesége, Anna a férjének és a családjának élt, és a rendelőben segített. Lányuk, Dr. Várnai Éva (Márton Tamásné) szintén orvosnő lett, már nyugdíjas. Egy gyermekük van, Márton György. Winter Rózsi (Schwarcz Károlyné) (1910, Kiskunhalas-1974, Kiskunhalas) Lévén egyetlen leány a sok fiú között, a tanulás lehetősége helyett hagyományos nevelést kapott. Pedig sok tehetség és tudásvágy szorult belé, és élete végéig sajnálta, hogy képességeit nem kamatoztathatta. 1934-ben ment férjhez Schwarcz Károlyhoz, és a háborúig annak tűzifa üzletében segített. Családjával együtt őt is deportálták, ahonnan szerencsésen visszatért. Férjét, Schwarcz Károlyt már a gettóból hívták be munkaszolgálatra, életét Dachauban fejezte be, 1945 januárjában. A háború után a Schneider cégnél (Bamevál) helyezkedett el, ahol bérelszámolóként, majd könyvelőként dolgozott, emellett rengeteg társadalmi munkát elvállalt. Egyedül tartotta el édesanyját és Pali fiát. Közvetlen, segítőkész, jó természete miatt közszeretetnek örvendett, munkahelyén ugyanúgy, mint a városban. Mindenki „Rózsi- kája” volt. 23 évi özvegység után, 1967-ben mégegyszer férjhez ment, és ugyanebben az évben nyugdíjaztatását is kérte. Fia, Dr. Várnai Pál Kanadában volt egyetemi tanár, ma nyugdíjas. Felesége: Dr. Bíró Eszter. 285
