Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Lehóczki György–Raáb András: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
Grósz Ferenc városi főmérnök 1900. január 22-én született Kiskunhalason. Édesapja: Grósz Ábrahám banktisztviselő, édesanyja: Lusztig Leonóra. A család negyedik gyermeke volt. Iskoláit Kiskunhalason, majd a Műegyetemet Budapesten végezte. 1923-ban abszolvált. Rövid pesti gyakorlat után 1925-ben építészmérnöki diplomát szerzett, és Budapesten kezdte pályáját. 1930-ban feleségül vette Stem Klárát, aki Debrecenben végzett kereskedelmi iskolát. Két gyermekük született: 1931-ben Mária, 1934-ben Imre. Fiuk születése után a család visszatért Kiskunhalasra. Grósz Ferenc munkásságát az ún. Schneider-villák tervezésével kezdte. Ebben a munkában szintén építész József nevű öccse is közreműködött. A villák mellett megtervezte Rácz gyógyszerész házát. A Csipkeház építésénél, Maliász Gitta iparmüvésznő szakmai tanácsadója volt. Számos családiház és nyaraló tervezése mellett azon fáradozott, hogy a halasi épületek megfelelő szigeteléssel épüljenek a romboló talajvíz ellen. A 1940-es években segédkezett a város óvóhelyeinek kiépítésében, a légvédelem megszervezésében a Városi Mérnöki Hivatal keretein belül, annak ellenére, hogy a zsidótörvények és az előretörő antiszemitizmus munkanélkülivé tette. 1944-ben gettóba zárták családjával együtt, és deportálták a bergen-belseni haláltáborba, ahonnan a szövetséges csapatok mentették ki, súlyos betegen. Az angolok munkaajánlatát azzal hárította el, hogy nem csak Londont kell újjáépíteni, hanem Kiskunhalast is. 1945-ben már Dobó Kálmán főmérnök mellett dolgozott a városházán. A főmérnöki tisztséget később átvette, és 1960-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig viselte. Újítása volt, hogy a mocsarak lecsapolásakor levágott nádakból, a drága vasbeton helyett, nádbetont alkalmazott, előregyártott lemezek formályában. A régi vásárteret kitelepítette a városközpontból, helyette új vásárcsarnokot létesített, és autóbuszpályaudvart építtetett. A Sóstói Fürdő és a Natkai Fürdő mellett a városfejlesztés volt a fő tevékenysége. Az utolsó években Kiskunhalas városrendezési tervén dolgozott, amit a Városi Tanács 1960-ban el is fogadott. Egyetlen pártnak sem volt tagja, de közmegbecsülése megengedte, hogy az üldözöttek mellé álljon, segített, ahol tudott. Nagy Czirok László és Janó Ákos mellett a Thorma János Múzeum megteremtésén fáradozott. Ő tervezte a Múzeum bővítésére 1960-ban épült Thorma Galériát. Minden társadalmi és kulturális megmozdulást támogatott, mindig társadalmi munkában. Az egyik új lakótelepen utcát neveztek el róla. 1962. október 9-én halt meg Kiskunhalason. Forrás: Grósz Imre közlése Grósz Lajos gyógyszerész 1897. október 13-án született Kiskunhalason. Édesapja: Grósz Ábrahám, édesanyja: Lusztig Leonóra. Elemi és középiskoláit Kiskunhalason végezte, ahol 1915-ben érettségizett, majd 1920-ban gyógyszerész diplomát szerzett Budapesten. A gyakorlatait egy szabadkai rokonánál végezte, és utána Kiskunhalason kezdett dolgozni a Rácz János (Magyar Korona) gyógyszertárában a Fő utca és a Kossuth utca sarkán. 1950-től 1967-ig ő volt a gyógyszertár vezetője. Munkája mellett társadalmi feladatként a városi Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára volt. A városban művelt, intelligens és nagyon jószívű embernek tartották, de ha ideje engedte, szívesen sakkozott a fiatalokkal, ahol igen népszerű sakkozó volt. Már nyugdíjas volt, amikor gyémántdiplomát kapott 1981. november 27-én Budapesten a SOTE Nagyvárad téri épületének dísztermében. 1985. február 15-én Kalocsán halt meg, majd Halason temették el az izraelita temetőben. Forrás: Gózon Imre (Venezuela) közlése 271
