Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Bereznai Zsuzsanna: Adatok a kiskunhalasi zsidó folklórhoz
Kiskunhalason az volt a szokás, ha a házasulandók valamelyik szülője már halott volt, ki kellett menni a temetőbe az esküvő előtt. Főleg a menyasszony számára volt ez követelmény, de előfordult az is, hogy a vőlegény is meglátogatta halott szüleit. A menyasszony egy nőrokonnal ment ki a temetőbe, hogy elmondja a halott szülőkhöz szóló imát, s kéréssel forduljon hozzájuk. Egy kecskeméti neológ asszony így emlékezik: Az esküvő előtt az embernek saját magával számot kellett vetnie, bűnbánatot kellett tartania. Ez azt jelentette, hogy az ember kiment a temetőbe, hogy jóváhagyást kérjen a szülőktől. Egy kavicsdobozt hagytak ott a sírnál. Kábán a menyasszony az imakönyvből elmondott imával búcsúzott a halott szülőtől, melyben segítséget is kértek, hogy szerencsés legyen a házassága. Az esküvő előtti sírlátogatás elterjedt szokás volt országszerte. Scheiber Sándor megemlíti ennek kapcsán, hogy a halott közbenjárása az élők érdekében a német zsidóság számos gyakorlatát irányította.17 A lengyel zsidó menyasszony vagy vőlegény azért látogatta meg a halott szülőket a temetőben, hogy meghívja az anya vagy az apa lelkét az esküvőre.18 Az orosz zsidó menyasszony is elhívta elhalt szüleit az esküvőre, s ha ezt nem tette meg, azt mondták, nem lesz boldog a házassága.19 Sírlátogatás az esküvő előtt Tányértörés az élj egyzésen, pohártörés az esküvőn Országszerte általános szokás volt az, hogy az eljegyzésen tányért, az esküvőn pedig poharat törtek. Kiskunhalason az eljegyzésen a menyasszony apja összetört egy uzsonnás tányért, s azt mondták: mazl tof! A színes szalagokkal átkötött darabkákat elküldték a lányismerősöknek, vagy a jelenlévő lányoknak ajándékozták, hogy azoknak is legyen szerencséjük, ők is kövessék a menyasszony példáját. Kecskeméten soha nem mulasztották el az eljegyzési tányértörést: a vacsora alatt a vőlegény és a menyasszony egy tányért a falhoz csapott és azt mondták: mazl topt! azaz jó szerencsét! Kábán, amikor a kiválasztott igen szép, értékes tányért összetörték, a vendégek valamennyien azt kiabálták: mázl tov ! A kis tányérdarabkákat színes masnival megkötötték, s a menyasszony a legkedvesebb barátnőinek adta, hogy nekik is legyen szerencséjük. Abonyban az eljegyzési tányértörést az este fő mozzanatának tekintették. Itt a menyasszony anyja vágta a földhöz a tányért, méghozzá az egyik legszebbiket. Az eljegyzési tányérdarabhoz az a hiedelem fűződött, hogyha egy lány egy darabot megszerez belőle, akkor egy éven belül vagy még abban az esztendőben férjhez meg. De az is előfordult, hogy a kislányok arra törekedtek, hogy hét darabot gyűjtsenek össze belőle, mert a hetedik cserép esztendejében sikerül házasságot kötniük.20 Az esküvői pohártörés vagy az esketési szertartáshoz vagy az esküvői ünnepi étkezéshez fűződött. A pohártörés szokása a Talmudig nyúlik vissza. A vallási hagyomány szerint a pohártörést a Szentély pusztulásának emlékére cselekszik.21 Kiskunhalason egy szalvétába tett vékony pohárra lépett rá a vőlegény a jobb lábával, mire a násznép azt kiáltotta: mázl tof! 257
