Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Somodi Henrietta: A kiskunhalasi zsinagóga és épületegyüttesei
olvasnak a Tórán kívül bizonyos imákat is. Aszentsátorban, az egykori héchátban állt aranyoltárt szimbolizálja, és azért kell a templom közepén lennie. A halasi bimára is néhány lépcsőn juthatunk fel, körülötte pedig padokat találunk, amelyekre a helyi hitközség vezetői ülhettek és ülhetnek. A bima egyszerű asztalosmunka négy sarkában egy-egy oszloppal, tetején pedig lámpással. A Tóraolvasó emelvény keleti felén, közvetlenül a tóraolvasó asztal felett, kovácsoltvas kiképzéssel, különösen finom ötvösmunkába ágyazva találjuk annak a szombaton elmondott imának a kipontozott szövegváltozatát, amely a gyermekeknek is könnyen olvasható. A tábla alján magyarul olvasható gyermekalap, amelyet valamikor az 1800-as évek végén írhatott a hitközség akkori lelkes tanítója. A tábla mellett két gyertya helyét is kiképezték, jelölve vele Jeruzsálem irányát. A bima alkalmazása bibliai hagyományon is alapul: „és ott állt Ezra, az írástudó, egy faemelvényen, melyet e dologra készítettek, és mellette ott állott... ajobbján, a baljáról pedig..." A Tóra felolvasásakor ma is hárman állnak az emelvényen. Az egyik a Tóraolvasó, a másik a tóraolvasáshoz felhívott, és ezzel megtisztelt tagja a gyülekezetnek, a harmadik pedig a „gabbaj” a szertartások vezetője, aki mutatja a sorokat és a szavakat az olvasónak. A tóraolvasó a közösség bármelyik 13 éven felüli férfítagja felhívható. A közösség tagjainak a figyelme e két helyszín, a tórafülke, és a tóraolvasó emelvény köré koncentrálódik. A zsinagóga padozata, és a női karzat mellvédjének rácsozata egyszerű asztalosmunka, amely valószínűleg megegyezik a jánoshalmi zsinagóga asztalosmunkáinak készíttetőjével. A padozatot sok esetben megvásárolták a hitközség tagjai, ezt a padra felszögeit, nevet tartalmazó kis fémtábla jelzi. A Frigyszekrényhez közelebb eső részeken több ilyen padot találunk. Az imatérben, a bejárat jobb oldalán kaptak helyet azok a táblák, amelyek a gyülekezet egykori tagjainak, az adományozóknak, az építtetőknek, a hitközség elöljáróinak neveit tartalmazzák. Ezek a táblák ma már ritkaságszámba mennek, mivel sok esetben nem tudták átvészelni a pusztításokat. A háború és a holocaust pusztítása után szokás zsinagógákban a mártírok tiszteletére és emlékére mécsest gyújtani. Ezt sok esetben, itt a kiskunhalasi zsinagógában is külön kis szekrényben helyezik el. A zsinagógatérbe belépve a jobb oldalon találjuk a halasi mártírok emlékére felállított fekete, arany díszítésű szekrényt, amelyben az emlékmécsesek világítanak. Jom Kippurkor is gyújtanak emlékmécsest, utalva: „az Úr mécsese az ember lelke ’’ Példabeszédek20:27szavaira. A kiskunhalasi zsinagóga női karzata egy szintet foglal el, rácsozata mellmagasságig tart. A zsinagóga lámpásai, múlt századi ötvösmunkák, amelyek szintén a gyülekezet tagjainak adományai. Az 1939-es renováláskor a hitközség akkori lelkes tagja Szekulesz József a Templom összes villanyszerelési munkáját ingyen elvégezte. Mint tudjuk a Templomot 1939. szeptember 6-án avatták fel az új és átalakított formában. Az ezt megelőző években a hitközségnek több rabbija is volt, többek között Krausz Vilmos, aki Szászrégenbői jött 1886-ban, és 1892-be távozott Debrecenbe. 1888-ban a városi tanács arravaló tekintettel, hogy Krausz Vilmos rabbi minden kínálkozó alkalmat felhasznál arra, hogy szónoklatait magyar nyelven tartsa, megszavazott halasi működése idejére évi két öl tűzifát, ami akkoriban igen sokat jelentett. Őt követte 1898-tól 1910-ig dr. Spitzer Sámuel balassagyarmati származású rabbi, aki később miskolci, majd hamburgi rabbi lett. Végül 1914-ben a hitközség megválasztotta dr. Dohány József brassói rabbit, aki hivatását egészen 1950-ig töltötte be. A közben üresedésbe jutott helyeket Herskovics Mihály, és Schwarcz Ignác rabbihelyettesek látták el. 186
