Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: A kiskunhalasi zsidók krónikája 1945–2001
pontosan tartsák be, az adókatfizessék, hogy a város rendes napi életének megindításához a parancsnokság támogatását továbbra is bírhassuk! A gazdasági élet helyreállítása után került sor a oktatási intézmények beindítására is. A közoktatás irányítására Gulyás Sándor, a Szilády Áron Gimnázium igazgatója kapott megbízást a polgármestertől. Gulyás Sándor felügyelete mellett 1944. november 9-én a város minden belterületi iskolájában megkezdődött a tanítás, így az Izraelita Elemi Népiskolában is, ahol még négy esztendeig, az iskola államosításáig tanulhattak a diákok felekezeti hovatartozástól függetlenül. Azok a szülők, akik a Schneider-féle baromfi export cég (a mai Bamevál) alkalmazottai voltak, gyermekeiket 1945 júniusától a cég területén létrehozott napköziotthonban helyezhették el a tanítás befejezése után. A zsidó gyermekek délutáni elhelyezését Hecht István bankvezető oldotta meg, aki otthonuk egy részét délutáni napközi kialakítására ajánlotta fel az Ady Endre utca 21. szám alatt, ahol ma éjjel-nappali élelmiszerüzlet működik. Ritter Lenke, aki az elemi iskola elvégzése után Budapesten folytatta tanulmányait, majd ott le is telepedett, a visszaemlékezései alapján elmondta, hogy a napköziben mindig mozgalmas volt az élet. Csoportos foglalkozások keretében oldották meg az iskolában feladott házi feladatokat, majd a sikeres tanulás jutalmául különböző társas- és ügyességi játékokkal fejlesztették a gyermekek képességeit, vagy a táncművészet világában ismerkedtek a zsidótánc, a hóra lépéseivel. Aki szerette a zenét, annak lehetősége nyílt megismerkedni a zenei műfajok széles skálájával, vagy cionista dalok éneklésével gazdagította zenei kultúráját. Az iskolák és a napközi otthonok mellett a kiskunhalasi óvodákat néhány hónappal később, 1945. április 8-án nyitották meg. Az oktatás beindítása után a kulturális életben is fejlődés mutatkozott, hiszen 1944. december 6-án megjelent a Halasi Hírek című folyóirat, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja, amelyet Präger Jenő hitközségi tag nyomdájában készítettek el. Az újság széleskörű tájékoztatást nyújtott a politika, a társadalom, a gazdaság és a kultúra aktuális kérdéseiről az olvasóközönség számára. A társadalom talán legégetőbb problémája a háború utáni években az volt, hogyan segítsen az emberi méltóságuktól megfosztott, a munkájukat, az otthonukat és a hozzátartozóikat elvesztett zsidó honfitársak kegyetlen sorsának reményteljesebb változtatásában. A város elöljáróságának szorgalmazása által több alkalommal antifasiszta népgyűlést tartottak a városban, amelynek az volt a célja, hogy megszüntessen minden olyan erőforrást, amely a fasizmus eszméiből táplálkozik. Az első gyűlésre 1944. december 3-án került sor, amit a polgármester, Dr. Halász D. Sándor köszöntő szavai nyitottak meg. A gyűlésen résztvevők egy határozatot fogalmaztak meg a fasiszta szervezetek, valamint a városi csendőrség azonnali feloszlatásáról és megszüntetéséről, ezen kívül döntést hoztak egy demokratikus rendőrség létrehozásáról is. A gyűlést követően hamarosan igazoló bizottságokat hoztak létre, amelyek Népbíróság előtt vonták felelősségre a háborús, és a népellenes bűnösöket. Az erkölcsi támogatás mellett nem maradt el a nincstelen zsidóság egzisztenciális helyzeténekjavítása sem. A JOINT - Zsidó Segélyező Egyesület - Amerikából küldött segélycsomagokat osztott szét a rászoruló családok között. A Joint halasi képviselője ifj. Hecht István volt, aki a csomagokban ruhaneműket, cipőket, valamennyi pénzt és élelmiszert juttatott el a zsidó polgárokhoz. A Joint támogatásán kívül nagy segítséget nyújtott az IKKA - Segélyegylet, amely az ismert dollárboltok elődjének tekinthető. Az Ikka-üzletekben az izraelita hitközségek által szétosztott utalványokon lehetett vásárolni többek között kávét, Gillette-borotvát, vagy éppen Pannónia motorkerékpárt az ország egész területén. 119
