Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Végső István: Tragédia 1944. október 11-én a kiskunhalasi vasútállomáson
kunhalasi vasútállomáson tartózkodott, és többek állítása szerint az ott lezajló tömegmészárlásban részt vett. Több túlélő és tanú szerint elsősorban dr. Bence Endre, a 101/322. sz. munkaszolgálatos század volt orvosa és Ballon Károly képviselte ezt a nézetet a pályaudvaron előre megtervezett merénylet kapcsán. Ballon szerint Horváth József őrmester előkészítő szerepet játszott a kiskunhalasi vasútállomáson lezajlott mészárlásban. Horváth József Borban a 101/63. sz. munkaszolgálatos század keretőrmestere volt és a cservenkai mészárlásban is részt vett. Az 1944. október 6-án Cservenkára érkező, mintegy 3000 munkaszolgálatost a Welker & Rauch-féle téglagyárban helyezték el. 800 munkaszolgálatost még aznap Zombor felé irányítottak. A többiek felől az őket kísérő bácskai német SS-ek október 7-én arra az elhatározásra jutottak, hogy a gyorsabb menetteljesítmény érdekében a munkaszolgálatosok egy részét legyilkolják. Október 7-ről 8-ra virradó éjjel a téglagyár udvarában ásott gödörnél csaknem 700-770 embert vérét ontották kiHorváth őrmester a tábor kiürítése után jehovista munkaszolgálatosokkal utazott tovább Szabadka és Kiskunhalas felé. Az ő szerelvényük is megrekedt Kiskunhalason. A visszaemlékezések és tanúvallomások gyökeresen ellentétesen állításai miatt ma már képtelenség megállapítani, hogy mi történt 1944. október 11-én. Néhányan azt állították, hogy az éppen leállt vonatra azonnal géppuskatűz zúdult. Egyesek szerint nagy robbanás után kezdődött a lövöldözés. Sőt a szem- és fültanúk többsége biztos volt benne, hogy hatalmas robaj támadt, és csak utána hallották a fegyvereket. Schmidt Gusztáv tartalékos zászlós, a 101/322. sz. munkásszázad parancsnok-helyettese, a vallomásában így fogalmazott: „...a tiszti kocsi menetirányban már elhagyta az állomásépületet... amikor erős dörrenést hallottam, utána puskalövéseket és a vonat azonnal megállt... a lövöldözés állandóan folyt az állomáson tartózkodó fegyveres vasutasokés civilek részéről... egyre több SS-katona érkezett az épület felé, s ekkor már legalább 25 SS lőtte géppisztolyokkal a munkaszolgálatosok kocsijait... a menekülőket lelövöldözték... a németek az összefogdosott munkaszolgálatosokat... a kiskunhalasi temető mellett kivégezték." Szabó Imre tizedes, a volt keretlegény beszámolt arról is, hogy a keretlegénység csupán saját testi épségének védelmével törődött, és a munkaszolgálatosokat nem védte meg.13 Egy másik visszaemlékező, Vastag Pál MÁV-főtiszt a következőket vallotta: „...a zsidó munkaszolgálatosok vonata már meg volt indítva... (...) ...robbanást hallottam a pályatest felől... (...) ...leállították, azt azonban nem tudom, hogy ki. A megállás után hallottam a robbanást, utána a lövöldözést... (...) A lövöldözés hallásakor a magyar katonák a forgalmi irodától jobbra szaladtak. ■■(■■■) Kb. 5 perc után láttam jönni a német katonákat, a majsai országúiról jöhettek... (...) ...intettek a kocsiban levő munkaszolgálatosoknak, azok leugráltak és hasra feküdtek és a földön lövöldözték le őket a német katonák... ”14 A nyomozati jegyzőkönyvek és a peranyagok egyike sem tud erre egyértelmű választ adni. Pedig ezek nélkül nem világos, hogy a mészárlás miért kezdődött el. Az utána történtek is nagyon tisztázatlanak és kuszák. Rengeteg a nyitott kérdés, főleg a tekintetben, hogy a tömeggyilkosságban a magyaroknak mekkora szerepük volt. A kiskunhalasi rendőrség politikai osztálya kezdte meg a tanúk és a vádlottak egy részének a kihallgatását. A nyomozati anyag gyakran teljesen ellentétes volt a perben elhangzottakkal. Nem titkolható tény ugyanis, hogy ennek a nyomozó hatóságnak vezetője Barna M. István volt, aki túlélője volt a mészárlásnak, s aki következéseképpen ebben az ügyben korántsem nevezhető pártatlan, elfogulatlan személynek. 1945 januárjában kinevezték a Kiskunhalasi Rendőrkapitányság Politikai Osztálya vezetőjének. Többen megvádolták a tárgyalásokon, hogy befolyásolta őket, néhányak szerint testi erőszakot is alkalmazott, hogy a számára megfelelő vallomást kicsikarj a.13 103
