Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
Nem vagyok én máraz, aki voltam, Nincs igazi otthonom nekem. Idegenben magamra hagyotton, Nehéz bánat ül a lelkemen. Almaimban mindig hazajárok, Várnak rám, akiket szeretek. Szürkületkor ha munkába állok, Szomorú valóra ébredek. ” Lichtenaui lágerdal - Krausz Dezsőné emlékezete Ez a szám a 20683-as. Ez a szám nagyon közel áll hozzám, mert Ő az, aki erőt adott, hogy tollat ragadjak, és Ő az, akinek az emlékei elevenen élnek bennem. Ő a nagymamám, Krausz Dezsőné, született Rechnitzer Rozália Laura, aki a Zala vármegyei Hahót községből származik, és a zalaegerszegi vasútállomásról egyenesen Auschwitzba szállították. O az, aki megtanított arra, hogy csak úgy lehet életben maradni, ha önuralommal le tudjuk győzni az előttünk magasló akadályokat, ha minden helyzetben alkalmazkodni tudunk a jelen körülményeihez. Ha céljaink vannak az életben, és el is akarjuk érni azokat, akkor meg kell tanulnunk élni! O megtanulta, mert Isten erőt adott neki az újrakezdéshez, és életet ahhoz, hogy gyermekei és unokái soha ne felejtsék el, mit éltek át Ők, akik az auschwitzi halál torkában is vérző szívvel, de így énekeltek: „ Birkenauban élni de rossz, Sok ezer zsidót a német ott kínoz. Sok ezer sóhaj száll a légen át, Amikor Hella ‘cél appelt’kiált! ‘Cél appelt ’állni Istenem, de rossz, Hol forró hőség, hol zápor kínoz. És, ha nem állsz úgy, minta cövek, A Liza karja mozgásba kezd. Birkenauban de rossz a barakk, Az eső úgy csurog be, akár a patak. És, ha lefekszel a puszta földre, Úgy átázol ott, mint egy ürge. Azivás, mosdás sok gondot okoz, Az autó ritkán jár, és a sofőr pofoz. Fertőtlenítőbefürödni mehetsz, Évakosztümben visszajöhetsz! Nemsokára ez a sok rossz véget ér, Minden zsidó újra hazatér. Emlékezünk majd otthonunkban, Mennyit szenvedtünk Birkenauban! ” Birkenaui lágerdal - Krausz Dezsőné emlékezete 93
