Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
De megértsék azért, mi van beleírva, Hogy mikor vigadtam, vagy fakadtam sírva, És hogy miért tettem, s volt-e reá okom, Verseimben ezeket majd tudtokra adom. Csak türelmed legyen az olvasáshoz, Mert biz ez nem jár ám közel, sem nyomdához, Valamint írója a gimnáziumba, Sem jogász nem volt e versek faragója, Csak sok kasza, kapa s ásó koptatója, A sorsnak meg pedig a mostoha fia. Azért hát ne ítéld meg, ha panaszkodik, És hogy a versei nem is a legjobbik, De azért megjárja, hisz olvasnivaló, Nem költő csinálta, csak egy versfaragó. * Bírni óhajtanám Bírni óhajtanám a költői eszmét, Mire megkaphatnám a nagy költő nevét, De az fáj egyedül, hogy úgyis, jól tudom, Hogy én azt soha, soha meg nem kapom. Pedig milyen szép az, aki az érzelmét Versekbe foglalja, s az egész nemzetét, És aztán olvassák azt a hazafiak, És olvasói közt sok visszhangra akad. S csodálják, dicsérik a költői eszmét, Hogy mily szépen írta érzelmének versét. Engemet is azért epeszt olyan nagyon, Én meg hát a verset majd csak úgy faragom. * Bort iszom én Bort iszom én, ha búsulok, Mindaddig, míg be nem rúgok, Mindaddig, míg el nem ázom, És úgy győzöm meg bánatom. Bort iszom én haragomban, Hogy hadd haragudjak jobban, És mikor sok, s nem tűrhetem, Haragosom főbeverem. Bort iszom én jókedvemben, Hogyha lány ül is ölemben, Hogy virágosb legyen kedvem, Hogy nőjjön szerelmem.
