Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
A csodaszer Egy atyafi beállít a patikába, és mondja a patikusnak, adjon őneki olyan orvosságot, hogy kölljön neki az asszony. — No, jól van, atyafi, itt van ez az orvosság, és vegye be mindjárt, meglássa, mire hazaér, mindjárt kell az asszony. Ballag aztán hazafelé az atyafi, de alig ér a fele útra a lakásáig, már jött az orvosság hatása, és bele a gatyába, nadrágba, alaposan összefosta magát. Mikor hazaér, mondja az asszonynak: — Hamar adjál tiszta gatyát, mert belefostam! Tehát kellett az asszony... Igaz, de ö nem így értette, hanem vele hálni. Szidta aztán a patikust, hogy kibánt vele. Persze az asszonynak ő ezt nem mesélte el, hogy a patikában vette a csodaszert. * Az asszonyi állat Egy ember a feleségét mindég állatnak hívta, mert a Bibliában is benne van az asszonyi állat. Az asszony aztán már unta, sőt szégyenlette is, hiszen ő is embernek született, nem állatnak. Tehát haragudott is az urára, amiért állatnak hívta. Emiatt aztán többször össze is vesztek. Egyszer aztán eltalálta az asszony, hogy megtréfálja az embert. Egy este, mikor az ember levetette a csizmáit és lefeküdt, ő meg szépen beleszart az egyik csizmába, gondolta, reggel majd észreveszi az ura, ha fölhúzza a csizmát. Reggel aztán, mikorfölkelnek, el kezdenek öltözködni. Az emberfölhúzza az egyik csizmát, de valami puhát, büdöst érez. — Mi lehet az? Ki szarhatott bele az ő csizmájába, hiszen nem járt itt senki? Az asszony aztán mondja: — Bizonyosan valami állat lehetett, ami beleszart. — De az Istenit, nem állatszar ez, hanem asszonyszar! — Az hát, apjukom, ugye, hogy mégsem vagyok állat, hanem asszony! Többet nem is mondta állatnak a feleségét. * A kóborló cigány Kóborol a cigány a pusztában, keresi a sündisznót és ürgét, már van valamennyi a zsákjában, mikor egyszerre csak valami zivatar jön, nagy dörgés és villámlás csattogás kíséretében, hamarjában beledugja a fejét egy ott lévő szénaboglyába. — Mostmár nem bánom, ha az Isten nyila a seggembe csap is, csak a fejem dughassam el! Véletlenül éppen ott halad el egy juhász, és hallja, amit a cigány mondott, azzal a horgos bottal jót húz a cigány ülepére, azzal odébbáll. Észreveszi a cigány: — Jaj, Istenkém, hát veled még tréfálni sem lehet... 72
