Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
cével. Odagyütt egy szénavontató. Egy kicsit enyelögtünk, aztán mind a tíz kissze- kercét belegyugtam az oldalába, hogy majd másnap értik gyüvök. Úgy is lőtt, csakhogy mire másnap odaértem, a szénavontatót már valaki fölgyújtotta. Akkor látom, hogy a kisszekercék is mind mögégtek, csak nyelik maradt. Egyet belülik a hónom alá csaptam, aztán ballagcsikáltam szépen hazafelé. Ekkor mög egy vén róka szaladt szömbe velem. Azt mög jól oldalba vágtam a szekercenyéllel. A vén róka mindjárt mögszaporodott, de a kisrókábúl egy vörös cédula lőtt... a cédulára mög ez volt írva: „Az öreg koldusé a bánat, a gyeröké a pogácsa. ” Erotikus mese [János kocsis és a gazdaasszony]98 Szeremlén vót egy gazdának egy János nevű kocsisa. Jó dógú legény vót a János. De a gazdasszony máskép is igön mögkedvellötte. Úgy gyütt az idő, hogy szántani köllött Jánosnak. A föd közepin vót egy nagy bozótos kocafa (vadkörte). Ott szántott a János, oszt a fa alatt eresztött ki mindig, ott a hívösön. A gazdasszonynak mög nagy kedve vót ebédöt vinni. Mögy, létöszi a fazekat, hogy máj öszik a János, de éppé úgy üt, ű mög a fődre, hogy kivót a hogyhíjjákja. Hát, a Jánosnak nem esött jól az ebéd. Mög is kérdi az asszony:- Mé nem esző, János? Mongya János:-Mögláttam a hogyhíjjákot, oszt azé nem! A gazdasszonyt igön bántotta a lelkiösmeret, mongya oszt neki:- Végezd a dógod, ahogy akarod! Emmög má tutta, hogy köll, mint köll. Másnap a gazdasszony mögen viszi az ebédöt, de akkó má a gazdának gyanús vót sok mindön. Eltűnt hát, hamarabb, mint az asszony indát vóna. Kimönt a fődre, oszt fölhúzódott a kocafára, úgy hogy a kocsis mög nem vötte észre, ahogy szántott. Mikó az idő odaért, a János kiereszt a fa alatt. A gazdasszony is előkerült az ebédde. Mongya:- Gyere János ebédőni!- Hát - aszongya a János -, addig nem, amíg nem végezzük, mer addig nem esik jó az ebéd! Azt mondja az asszony:- Nem bánom, János, de most úgy kívánom, amint a csődör szokott. Hát, csinálja a János, négykézlábra át - a gazda mög nézte a kocafárú úgy mönt az asszony körű. Oszt mikó beleszagút vóna — minta csődör szokott - főnízött a fára, möglátta a gazdát, mögijedt nagyon, fölugrott, oszt elszaladt. Hogy oszt nyargal eszeveszötten, kijabál ám utána a gazdasszony, azt mondja:- Gyere vissza, János, mer e olyan, mint a tegnap ilyenkó vót! 98 EA 139 (Néprajzi Múzeum, Etimológiai Adattár): Borzsák Endre gyűjtése Kiskunhalason, 1939 40-ben. Mesélte: Palásti Imre, 74 éves (kiskunfélegyházi születésű) 58
