Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Tálas János, a templomsepregető koldusbíró és az urak62 Sokat mulattak az öregek, amikor Tálas János is megjelent a malmokban. Olyan falubolondja félének tartották János bácsit, de érdekes élményei, mondanivalói színes feltálalásával sokszor derűt keltett a hallgatók soraiban. Mint templomsepregető koldusbíró éldegélt. A jó öreg élményeit - jóval halála után - még a századforduló idején, sőt még később is mesélgették a száraz- és szélmalmok alatt társalkodó öregek. 1836-ban (sic!) [1834-ben], mikor a városházát emeletre építették és már tető alatt állott, arra felé ballag az utcán Tálas János. Szokásuk szerint odahívták az urak, János bácsi meg illedelmesen köszönt: — Áldja mög a teremtő Szentúristen kedves nemzetös-tejesuraimat mindönféle földi javakkal ezön a világon, a másikon mög nyomja fejikbe a szentök aranykoronáját! Egészségikre az éccakai nyugodalmat, ha vót... Neköm vót, hála Istennek! — No, János, hát mit szólsz ehhöz az új „ örökség ”-höz? — kérdezik tőle az urak. — Hát aztán mi akar ebbű lönni? — Ez lösz az új városháza, János! Hanem mit szólsz hozzá? — Mondanék valamit, de majd bezárnak érte... — Csak mondjad bátran, ne félj, amíg minket látsz! — biztatják az urak. Egy kis gondolkodás után így felelt a kis öreg: — Hát, jóváhagyok én itt mindönt, hanem ammondó vagyok, hogy kis kaptár lösz ám ez ennek a sok herének! * Tálas János és az indzsellér63 Egy gazdátlan lovat becskéreztek az urak a városháza udvarán, amikor odalépegetett János bácsi. — Ülj rá csak, János! Próbáld ki, hogy jó hátas-e ez a kányaszőrű monyas! - mondja neki Péter indzsellér. János - mivel nem mert soha ellenkezni az urakkal — ráült. Péter indzsellér meg a nádpálcájával elkezdte piszkálni a ló farát, mire az nagyot rúgott - János lepottyant róla, miközben a ló körül bizonyos nesz volt hallható. — Ejnye, aki angyala van, de mögütöttem magamat! No, de amit kaptam, ez már most az enyém, hanem amit hallottam, az mög az uraké!... No, Isten áldja mindnyájikat! * Tálas János és a tanácsnok64 — Hogy vagy, János? - kérdezi tőle a „ szakállszárító ’’padnál (a városháza kapujánál) Zseny László tanácsbeli. — Most már jól, hála Istennek! Hanem a napokban ugyancsak rámrözzentöttek a pokolba! — Hogy-hogy? 62 NAGY CZIROK László 1959. 61-62. 63 NAGY CZIROK László 1959. 62-63. 64 NAGY CZIROK László 1963. 173-174. 40
