Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
voltak tekinthetők. A diákok életét az „avatási” rítustól a ballagásig igen sokféle szokás s a vég nélküli ugratások, tréfálkozás jellemezte e zárt mikroközösségekben. Még inkább színezte a diákszokáskört az, hogy a tanulók nemcsak a városi értelmiség, iparosok és kereskedők fiaiból kerültek ki, hanem a tehetős vagy kevéssé tehetős, de szellemi értékek iránt érzékeny redemptusok, a tanyán gazdálkodó parasztság is beíratta fiait a jó nevű intézménybe. A korabeli református gimnáziumok tananyagában pedig a költészettan, a poézis is szerepelt, de nemcsak elméleti szinten foglakoztak az irodalomtudománnyal, hanem a diákok feladatul is kaptak versírási gyakorlatokat, elsősorban a klasszikus versmértékek és versformák gyakorlásaképpen. Tehát a számtalan halasi „parasztverselő” kézirataiban nem véletlenül fedezhetjük fel a latinos-görögös klasszikus műveltség elemeit, ugyanakkor verseik a népéletröl szólva az otthonról hozott paraszti, paraszt-polgári hangulatot hitelesen idézik. A Kiskunság vidékéről a katolikus Félegyháza, a hideghónaljú kunok vagy hideg- hónaljú jászok etnikus sztereotip csúfoló szólással illetett népének humorával tehetünk összehasonlítást, noha az ott rendelkezésre álló folklórhagyomány nem vezethető vissza olyan messzeségbe, mint a halasi: ott főleg XX. századi gyűjtéseket őriz a múzeumi adattár.225 1994-ben mesemondó-találkozót rendeztünk a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban, ahová meghívtuk azokat a jó epikus készséggel rendelkező idős férfiakat, akik ennek a műfajnak az utolsó képviselői voltak a városban: Ágó Józsefet, Dányi Józsefet, Hegedűs Antalt, Hegedűs Sándort, Nemes Istvánt és Seres Józsefet, a „mesekirályt”. A terített asztalnál, jó bor mellett kedélyesen elbeszélgettünk, ők nyugodt, szelíd derűvel tréfálkoztak egy egész délutánon át, s igyekeztek megmutatni legjobb tudásukat, s egyben túltenni társaikon. Közülük sajnos már senki nem él, kihalt az a generáció, akinek az életét a csodás és hétköznapi történetekkel, vidám és szomorú dalokkal való együttélés, a mindennapi anekdotázás szőtte át. A mai Kiskunhalas városában napjainkban már nem sikerült felkutatnunk a régi halasi népmeséket, a régi anekdotákat felidézni tudó embereket. Természetesen az idős emberek közül ma is sokan emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban, az 1930^10-es években még hallottak élő meseszót, maguk is részt vettek tanyasi mulatságokban. De a halasi népi humor gazdag tárháza, Nagy Czirok László folklórgyűjteménye olyan pótolhatatlan anyagot őriz, melyet a néprajzi gyűjtők későbbi generációi már nem találhattak volna meg Kiskunhalason sem. 225 BEREZNAI Zsuzsanna 1997, 1999., TÓTH Judit népmesegyűjtései 1983-ból a Kiskun Múzeum Néprajzi Adattárában: 83.15.1., ZSIGMOND Konrád mesegyűjtése 1902-ből, Néprajzi Adattár: 59.4.1. 131
