Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
jó szemmel a fonóbeli összejöveteleket, „a gyakori kilengések”, verekedések miatt betiltották, tehát az 1880-as évektől végleg megszűntek.21 A húsvéti ünnepkörben Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezik a kereszténység. Halason a szokásos húsvét vasárnapi bálokon a legények már éjfél után megkezdték a locsolkodást az apró szagosvizes üvegekből. De többnyire a bál után a reggeli órákban kezdték meg a legények a locsolkodást, néhány legénytárs kíséretében. A tanyavilágban a legények attól sem riadtak vissza, hogy a leányokat kivonszolták a kúthoz, s ott egy jó veder vízzel öntötték le őket.218 219 Április elseje „bolondnap” - már a XIX. században is a „bolondját járatták” egymással a paraszt- és iparos emberek. Általában egy-egy tanyában vagy atyafi- ságban egy hiszékeny, könnyen beugratható személyt vettek célba:220 Három Modok-tanya vót rakáson. Az egyikbe, ahogy az apámtúl hallottam, vót egy hiszékönyebb, kisebb átlátású embör.- Ejnye, András! — mondják neki. — Tartozunk a szomszédba ötven kila sóval, itt van má a zsákba, vidd át csak a Sándor bácsiékhó! Szótfogadott, pedig nehéz vót, s a tanya is odább vót. Ott mög észbe kaptak, s azt mondták neki:- Éppen ennyivel tartozunk a szomszéd Modok-tanyába, vidd el oda, lögyé szives, ha má idáig hoztad! Szótfogadott. Ott mög észrevötték, hogy becsapták a fiatalembört, s elkűtték egy tanyával odább. Ott mög azt mondták neki, hogy most van sójuk elegendő, hanem vigye vissza a Modok Istvánékhó, (öregapámhó) ahunnan elindút. Otthon káromkodva tötte le a sót. ÖSSZEGZÉS: A HAJDANI HALASI NÉP HUMORA Nagy Czirok László (1883-1970) Kiskunhalas és vidékének kiskunjairól szólva megállapítja, hogy kiváltságos jogállásuk, szabadalmas helyzetüknél fogva büszkék voltak kun mivoltukra.221 A halasi ember gondolkodásmódját, viselkedését alapvetően meghatározta az, hogy jobbágyi függőségtől mentesen, szabad ember módjára élhettek: Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, Nekem nem parancsol senki, Sem a Jászság, sem a Kúnság, Sem a szegedi bíróság!222 Ugyanez az öntudat fejeződik ki a büszke, nyakas kun etnikus sztereotípia hátterében, ahogyan más vidékek népe minősíti őket. Önmagukról állítják: Magyar akárki 218 NAGY CZIROK László 2002. 225-227. 219 NAGY CZIROK László 2002. 217-218. 220 NAGY CZIROK László 2002. 218. 221 NAGY CZIROK László 2002. 13. 222 SZOMJAS-SCHIFFERT György 1994. 232. 127
