Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Tejes kásához való vers Felhoztam a kását, még pedig cukrozva Apró szöllővel van jól ki pallérozva A teteje meg van meszelve cukrozva Nem is kapta ezt meg a tűznél a kozma Nem kell ennek erő a megrágáshoz Csak egy kis szellőcske a megfúváshoz Az árától pedig semmit se féljenek Csak bátran Uraim mindnyájan egyenek Kalácshoz való vers Kedves sütemény ez melyet most hoztam Őszintén megvallom bizén gondolkoztam Hogy hát jobb lenne azt a szűr jukba dugni Vele szép csendesen elosonni. Hát látom kitalálták, hogy a neve kalács Azt hiszem nem kell hozzá hosszabb tudás A lakodalmi étkezés végén a lakodalmi főzőasszonyoknak tréfa közepette köszönték meg a munkájukat, ekkor volt szokás a kásapénz szedése. A szakácsnők megjelentek a násznép előtt bekötözött kezekkel, tettetve, hogy megsebesültek a főzés során. Majd a vőfély a következő versben ecsetelte a helyzetet:1 3 Kedves jó uraim szomorú hír vagyon A szakácsnénk keze feje igen nagyon Amint kinn a konyhán a kását keverte Kezét a meleg gőz szörnyen megégette Öregbül szüntelen fájdalma sebének Miért orvosságért doktorhoz küldenek Kéri, kigyelmetek meg szálván szegénynek Hogy tányérkába egy-két pénzt veiének Tíz liter pálinkát hozok a számára Hogy igya meg a szegény sebgyógyulására És ha ezt megissza, meggyógyul a sebe, le hullik vara Majd ha az orvosság belölről izgatja Majd akkor a lábát táncnak igazítja Egyet kettőt ugrik örömébe Még a kása főzés se jut az eszébe Aki hát nem hiszi tapintsa elejét Mindjárt megtalálja szőrös erszénkéjét. Vőfélyes Kis Lajos jeles halasi „vőfélykedő” ember volt, a lakodalmak sok vidám napot és éjszakát jelentettek a számára. Hívogatáskor és az esküvők alkalmával olyan „pompás verseket” mondott, hogy sokáig fennmaradt a híre. A régi verbunkos 193 NAGY CZIROK László: Thorma János Múzeum Adattára: 3742. 107
