Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
Zárszó A tanyai létforma megszüntetésének folyamata már az 1960-as években megkezdődött azzal, hogy a politika a tanyát „szerep nélküli területté” nyilvánította. Magára is hagyták, s a megoldást ekkor még az időre bízták. A kegyelemdöfést a külterületi iskolák bezárása adta. Ez a folyamat mintegy tizenöt év alatt végbement és az 1970-es évek közepéig be is fejeződött. A végrehajtott körzetesítésben jelentős szerep jutott a kampányszerűen létesített tanyai diákotthonoknak. A kultúrpolitikusok a tanyai iskolák bezárásának indoklására azt hozták fel, hogy az összevont osztályokban - még részleges szakosítás mellett is - az oktatás nem hatékony, ezáltal az ott végzettek hátrányba kerülnek városi társaikkal szemben, továbbtanulási lehetőségeik ezáltal korlátozódnak. Mondták ezt annak ellenére is, hogy a témában semmiféle felmérés nem történt, senki sem vizsgálta, hogyan állják meg helyüket a középiskolákban. Saját középiskolai és igazgatói gyakorlatomban sem láttam a kétkedők igazolását. Elsősorban nem pedagógiai, hanem politikai meggondolások állnak a körzetesítés kampányszerű végrehajtása mögött. Egyes oktatáspolitikusok, oktatásvezetők a tanyai iskolák fennmaradását, munkájuk javítását speciális pedagógiai és metodikai eljárásokkal kívánták elérni azzal a konkrét céllal, hogy a tanulók korszerű ismeretekhez jussanak a munka hatékonyabbá tételével. Bács-Kiskun megye ebben példát mutatott az országosan is elismert „magnós program” elterjesztésével. Az összevont osztályokban való tanulás nem feltétlenül jelenti az ismeretek hiányos voltát. A kisiskola nem biztos, hogy zsákutcát jelent továbbtanulás terén. Amikor már lényegében lezajlott a körzetesítés, a legtöbb tanyai iskolát bezárták, akkor jelent meg 1975. december 5-én a Köznevelés című folyóiratban „A körzetesítés társadalmi összefüggései” című kutatás eredménye. Ebben kimondták, hogy a körzetesítés nem feltétlenül jó, az osztatlan vagy részben osztott iskola nem feltétlenül rossz. A kisiskolákban az alsó tagozaton jobbak az átlageredmények, mint az osztott iskolákban. Ez egyértelmű elismerése annak, hogy a tanyai iskolák gyors megszüntetése politikai érdek volt. A döntésnek ma is érződik hatása. Alsós gyermekek is diákotthonba kerültek. A legjobb pedagógus sem volt képes pótolni az édesanya hiányát a 6-7 éves gyermeknek. Hétfői napokon a délelőtti munka, vigasztalásukkal telt el. Napjaink politikusai, várospolitikusai vajon látják-e reggelenként az út mellett buszra váró gyermekek sokaságát? Megkérdezi-e valaki tőlük, hány kilométer van mögöttük, mikor érnek haza, mikor ebédelnek, hogyan jutnak el a buszig? Kap-e a szülő támogatást a gyermek iskolába juttatásához? Vajon a külterületen lakó miért nem részesülhet kedvezményes utazásban, mint ahogyan az a városban természetes, miért csak a helységnévtábláig beszélhetünk kedvezményekről? Kiskunhalas külterületén még az 1990-es évek közepén is mintegy 420-450, 6-14 éves gyermek élt. A külterületen lakók száma ekkor több mint 3500. Tanyán lakni, külterületen élni nem feltétlenül egyenlő az elmaradottsággal, a tudatlansággal. A tanyai emberek erkölcsi és közösségi normák alapján éltek évszázadokon át. Sajátos kulturális körülményeket alakítottak ki maguknak, melyben elsődleges szerepe az iskolának volt. Leleményesség, makacsság és következetesség jellemezte a tanyai embereket. Ez abból a különválásból is ered, melyet a város és a tanya szembenállásában tapasztalhatunk Tajó esetében is, melyet a vallási különbözőség is növelt. Ma is tapasztalható szembenállás. A tanyán élő utat, villanyt, boltot, orvost joggal várna el. Az önkormányzat elsősorban szociális gondot, annak problémáit látja a külterületen. A rendőrség a bűnözés elharapózását látja elsősorban a tanyai szétszórtságban. A problémák megoldása annak a felismerésé96
