Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

Az alapítvány kezdeményezésére, és anyagi támogatásával lehetővé vált, hogy Tájón a volt iskola új épületszámyában táborhely létesülhetett az intézmény tanulói számára. Az ingatlan rendkívül elhanyagolt állapotban volt, melynek felújításához először a Kiskunmajsai Önkormányzat nyújtott segítséget. Az alapítvány pályázatokból, támoga­tásokból biztosította, hogy évről évre egyre korszerűbb, rendezettebb lett az épület, vala­mint a hozzá tartozó udvarrész. Nagy segítséget nyújtottak a felújitáshoz az intézmény pedagógusai, tanítványai valamint a szülők is, akik nem kevés élő munkával, anyagi rá­fordítással biztosították, hogy a volt iskolaépület ismét lakhatóvá váljon. Az „Életjel Alapítvány” az általa birtokolt épületrészt jól kihasználva egy turnusban 25 tanuló pihenését tudja biztosítani nevelői irányítás mellett. A közelmúltban korszerű fűtési rendszert építettek ki. A fűtést, főzést tartályos gázzal biztosítják. Ezzel lehetővé vált, hogy a táborhely a nyári hónapokon túl az őszi, kora tavaszi hónapokban is biztosít­sa a tanulók szabadidejének szervezett eltöltését. Terveik között további korszerűsítés és udvarrendezés szerepel. Jó kapcsolatot építet­tek ki a szomszédos tanyákon élő tajói emberekkel. Tanyalátogatások is szerepelnek a programjaikban, melyek különleges látnivalót nyújtanak a városi gyermekeknek. A tá­borhely értékét tovább növeli, hogy számos értékes látnivaló található a környéken, (Ópusztaszer, Szeged, Mártély, Csongrád, Kiskunmajsa, Kiskunhalas stb.) ahol a tanu­lók megismerhetik a kulturális örökségeket, népi hagyományokat, természeti értékeket. A városban, főként lakótelepen élő gyermekek számára maradandó élményt nyújt a ta­nyai környezet, a vidéken élő emberek életformája, a növény- és állatvilág, melyet lakó­környezetükben nem tudnak megtapasztalni. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Csík tanár sok és hasznosítható ötlettel gazdagítja a közös tevé­Arpadne gyógypedagógiai kenységet. Öregdiákok találkozói Az együvé tartozás, a valamikor gyermekkorban kialakult közösségi érzés jut kifeje­zésre az alkalmanként megtartott öregdiák találkozókban, rendezvényekben. Sokan érzik magukénak ezeket az alkalmakat, mivel mögöttük az a szeretet húzódik meg, mely egy­más, valamint tanítóik, és volt iskolájuk iránt bennük lakozik. Ez köti össze a nemzedé­keket is. Az események, rendezvények fő szervezői, mozgatói az öregdiákok megbízásából Kovács Károly és felesége Jeremiás Erzsébet. Kiskunhalason a szervezőmunkát Gál Ist­ván és felesége Csendes Éva vállalta magára. Kiskunmajsán Csonka Sándor és Hegedűs Béláné Hunyadi Katalin tartja a kapcsolatot a volt tajói diákokkal. Sváb Pál igazgató tanító úr 1988. január 14-én bekövetkezett halála volt az első olyan esemény, mely a volt tanítványok széles körében visszhangot keltett. A kiváló tanító el­vesztése a részvéten túl az emlékek, a vele való kapcsolat felelevenítését is eredményez­te. Különbusszal utaztak volt diákjai Pesterzsébetre, a temetésére. Közösen fejezték ki együttérzésüket a családnak, rótták le kegyeletüket. Tisztelettel hajtottak fejet Pali bácsi emléke előtt. Közös tevékenységük következő állomása volt tanítójuk, Toncsi néni köszöntése an­nak születésnapján. 1990 márciusában kis küldöttség kereste fel Pesterzsébeten lévő la­kásában Kovács Károly vezetésével. Bodor Miklós: Tajói harangláb című grafikájával örvendeztették meg a jubilálót, kifejezve a volt tanítványok háláját, köszönetét és jókí­vánságait. Viszonzásul a szervezők fényképes ajándékot kaptak szeretett tanítójuktól. 92

Next

/
Thumbnails
Contents