Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
A táj ói iskola múltja és jelene Gszelmann Ádám Bevezetés A tanyai iskolákat az 1970-es évek közepén bezárták. 30-35 év elteltével, egyre több kisiskolában rendeznek öregdiák találkozókat, állítanak emlékoszlopokat, jelentetnek meg kiadványokat, ápolják az iskolát, annak környékét, haranglábakat, emlékműveket újítanak fel. A volt tanyai iskolákban szaporodnak az emléktáblák, több helyen tanítók fáját alkották meg. Egyre gyakrabban emlékeznek diákkorukra, volt nevelőikre, érzelmeket is felkavaró rendezvényeken. Mindez egyértelműen igazolja azt, hogy a tanyai iskolákban a tanulók jó útravalót kaptak. Bizonyítják azt, hogy emberformálás, embernevelés közösségalakítás terén a kisiskoláknak különleges és kiemelkedő szerepük volt. Tajóra is igaz ez az állítás. Települési viszonyai miatt is fokozott igény hárult az iskolára, a tanítókra. Ennek az iskola meg is tudott felelni. Sűrütajón több kiemelkedő szakmai munkát végző tanító dolgozott, kik az itt lakó emberek gondolkodásmódját is megismerve egy egész pusztarész, Tajó közösségformálóivá váltak. így és ezzel tevékenységük túlterjedt az iskola falain, s az oktatási intézmény így a puszta központja, kulturális, de egyházi színtere is lett. Olyan szoros kapcsolat, amely az iskola és a lakosság, a nevelők és a szülők, tanítók és a tanítványok között kialakult Táj ón, az szinte egyedülálló. Remélem ezt a szellemiséget, ha csak részben is, de sikerül érzékeltetni az olvasóval. Ez a magyarázata annak, hogy gyakoriak az öregdiák találkozók, szoros a kapcsolat a volt tanulók között. Életkortól függetlenül szót értenek egymással. Erős a kapocs, amit az iskola jelent még 30-40 év után is. Akik ebben az iskolában tanultak, akik ide jártak, sokszor nagy távolságról úttalan utakon, hóban, sárban, perzselő napsütésben, azok tudják értékelni a nehezen megszerzett tudást, de a sorsközösség és egymásrautaltság érzését is. Ez is alakította a máig ható közösségi érzést bennük. Ezt a szerény kis könyvet ennek bemutatására is szántam. Kérem a volt diákokat, adják gyermekeik, unokáik kezébe, hogy megismerhessék, és árnyaltabb képet kaphassanak szüleik, nagyszüleik, dédszüleik küzdelméről, melyet a tudás megszerzéséért vívtak nap, mint nap. Remélem, hogy örömük lesz a névsorok olvasgatása kapcsán. Talán sikerül megtalálni nagyon sokuknak szüleik nagyszüleik nevét is. A könyvben elhelyezett fotók talán sikerrel elevenítik fel a gyermekkor emlékeit is. A visszaemlékezések, melyek élővé teszik a száraz történelmi tényeket, nagyban segíthetik ezt. Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel kívántam adózni a volt tanítóknak. Sajnálatosan rövid életrajzzal, de meleg szívvel emlékezünk rájuk, és eredményes munkájukra. Közülük többet személyesen is ismertem, másokat a könyv írása kapcsán megismerhettem. Toncsi nénivel és Pali bácsival többször személyesen is találkozhattam, beszélgethettem és levelezhettem is. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a Sváh család tagjaival és Varga Lajosné tanítónővel személyesen is megismerkedhettem. Sűrütajón 1975-ben megszűnt a tanítás. Nagy öröm az, hogy itt ma sem kell nélkülözni a gyermekzsivajt. Azon kevés kisiskolák egyike, ahol továbbra is gyereknevelés folyik. Budapesti kisgyerekek üdültetése, pihenése, foglalkoztatása folyik itt már évek óta és reméljük, hogy még sokáig. Kiskunmajsa Város Önkormányzata helyes döntést hozott az iskola jövőjét illetően. Az Arany János Általános Iskola nevelőtestülete példát 7
