Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

Mamlecz Benő és felesége vándor mozit üzemeltetett. Ez a tajóiaknak kéthetente je­lentett szórakozást. Később ezt a feladatkört Gál Lajos, az iskola volt tanulója látta el a Városi Könyvtár megbízásából. Fiókkönyvtár nyílt az iskolában, az ott elhelyezett köny­veket időközönként cserélték. Miután 1969-ben bevezették az iskolába a villanyt, az ott elhelyezett televízió vonzotta oda a környék lakosságát. Alkalmanként táncmulatságot rendeztek. Ennek színhelye a „Pavilon”, később a „Gál” iskolaként szolgáló épület. Május 1-jén zenés ébresztés után vidám műsorok szó­rakoztatták a lakosságot. A zenét a helyiekből szervezett zenekar szolgáltatta. Az ifjúsági zenekar is gyakran fellépett nemcsak az iskolai rendezvényeken, hanem egyéb alkalmak­kor is, sőt városi, járási találkozókon is képviselték a tajói iskolát. Hudoba József tanító kiváló zenei felkészültségével segítette a zenekarok munkáját. A tajóiak felnőtt zenekarához is jól képzett, hangszereiken jól játszó zenészek tartoztak. Nemzedékeket is kapcsolt egybe, hagyományokat örökített át. Kovács M. Károly, Krammer Kálmán, Faragó Lajos, később id. Gál Lajos, Illés Lajos, Faragó József, Jere­miás Kálmán Ferenc, Csendes Béla, Horváth Mátyás, Gál István szolgáltatták a zenét bá­lokon, lakodalmakon, de egyéb rendezvényeken is különböző és változó összetételben. Az együvé tartozást erősítette az is, hogy mindannyian a tajói iskola tanulói voltak. Az 1960-as évekig tánciskolát is rendeztek a tajói fiataloknak. A komák megfelelő és divatos táncokra, emellett szerény illem- és viselkedési szabályokra Tóthné és Bodor Ba­lázs majsai tánctanárok oktatták a fiatalokat. Az iskolai és iskolán kívüli népművelő munka, melynek szervezői, irányítói, megva­lósítói nagyobbrészt a tanítók voltak, hozzájárult ahhoz, hogy Tajón a már korábban ki­alakult összetartozási, közösségi szellem fennmaradt. Nem szűnt meg a bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások ellenére sem. Ez elsősorban az iskolának, az ott dol­gozó pedagógusoknak köszönhető. Az iskola kisugárzása, hatása túlélte az iskolabezá­rást is, s napjainkban is hat. 1952 szeptemberétől három, 1955 őszétől már négy nevelőt alkalmaztak az iskolá­ban. A gyermekeket négy tanulócsoportra osztva (I-IIL, II-IV., V-VL, és VII-VIII.) taní­tották. Sváb Pált megbízták az igazgató tanítói feladatkörrel. Az iskola önállósága ezzel nőtt. Az igazgatótanító, az úttörőcsapat vezető órakedvezménye, valamint a túlórák csökkentése révén létrejött lehetőséggel élve ötödik nevelőt is alkalmaztak. Ennek ered­ményeként a felsőtagozati osztályokban szerény szakosítást tudtak megvalósítani azzal, hogy egyes szaktárgyak tanítását szakcsoportonként megosztva végezhette három neve­lő. Ez a munkamegosztás, a részleges szakosítás Hudoba József, Szabó Mária, később Horváth Lászlóné és Péter Ágnes munkájával valósult meg. Hudoba József a földrajz, biológia és gyakorlati ismeretek tárgyakat tanitotta 1961 és 1964 között. Szabó Mária a magyar nyelv és irodalmat és történelmet tanította szaktanár­ként a felsősöknek 1962-1964-ig. Horváth Lászlóné az 1969-70-es tanévben egyebek mellett a magyar nyelv és irodalmat és történelmet tanította szaktanárként. Péter Ágnes alkalmazásával 1969-ben lehetővé vált az orosz nyelv oktatásának megkezdése, mely ko­rábban a továbbtanulást is nehezebbé tette, mivel Tajón nem volt mód a nyelv tanítására, tanulására. 1973-ig, a felső tagozat megszűnéséig folyt Tajón is az idegen nyelv oktatása Péter Ágnes közreműködésével. Sváb Pál mindig a felsős osztályokban tanított. 1961-ig minden tantárgyat ő tanított. Később az úgynevezett reáltárgyak (matematika, fizika, kémia) tanítása hárult rá mind a négy osztályban. Kiváló felkészültsége révén sikeresen birkózott meg ezzel a feladattal is. 43

Next

/
Thumbnails
Contents