Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
1955 szeptemberében sikerült a felsőtagozat két tanulócsoportra osztása is. Az V-VI. osztály tanítását Lovasi Anna vállalta. Lényegében tehát a Tajói iskola 1955 őszére négy tanulócsoportos iskolává fejlődött. Az I-III. osztályt Sváb Pálné, a VII-VIII. osztályt pedig Sváb Pál tanította az 1937-ben emelt tanteremben. Az iskolai munka új körülmények és új szervezeti keretek közt is színvonalas maradt. Ezt a három hosszú ideig Tájón dolgozó kiváló nevelő garantálta. A Sváb házaspár mellett Lovasi Anna (Varga Lajosné) nagy ügybuzgalommal, kiemelkedő felkészültséggel és szorgalommal eredményesen tanította a tajói gyermekeket. Ők hárman meg tudták tartani, sőt erősíteni is a már korábban kialakult iskolai arculatot. Kiemelkedő felkészültségükkel, példamutató önképzésükkel, jó szakmai munkájukkal, gyermekszeretetükkel a melléjük negyedik, ötödik tanítóként kerülő fiatal pedagógusoknak jó mentoraivá, esetenként példaképeivé, követendő mintáivá váltak. Hálásan gondolnak rájuk a volt tanítványok. Hosszú évtizedeken át tartó áldozatos munkájukat, gyermekszeretetüket köszönték meg azzal is, hogy nevüket kőbe vésve beépítették az iskola bejárata mellett a falba. Sváb Pál, Sváb Pálné és Varga Lajosné munkásságuk ideje alatt kevés hivatalos elismerést kaptak. Az emléktábla elhelyezése a tanítványok köszönetét, háláját fejezi ki. Ez többet jelent bármilyen hivatalos elismerésnél. Kiváló munkájuk eredményeként sok tajói gyerek került nemcsak szakiskolába, de óvónő- és tanítóképzőbe, technikumba és gimnáziumba is. Az iskola jó színvonalát igazolja, hogy jó alappal kerültek tanulóik középiskolába, ott megállták helyüket, többen egyetemi, főiskolai tanulmányokra is alkalmassá váltak. Tanítók, tanárok, mérnökök, technikusok szereztek diplomát, melyhez a megfelelő szintű alapokat Tájón kapták meg. Sokan nem tanultak tovább a nyolcadik osztály elvégzése után. Közülük évfolyamonként többen szereztek középiskolai végzettséget levelező formában. Azok számára kik korábban nem szerezhettek általános iskolai végzettséget a dolgozók általános iskolájának esti tagozata adott lehetőséget. Parasztemberek, háziasszonyok ültek újból az iskolapadba. Mindez azt is igazolni látszik, hogy ez az iskola felruházta őket a tanulás iránti igénnyel is. Kiváló tanítóiktól megkapták azt a többletet, mely a bizonyítási vágyban, az akaratban, a „csak azért is megmutatom” dacában, a küzdeni tudásban nyilvánult meg. 1945 után jelentős társadalmi átrétegződés ment végbe Tajón is. Az 1950-es évek közepére már csak ritkán találkoztunk cseléd vagy béres foglalkozásúakkal. Igaz ez még akkor is, ha mindezt tisztes szegénység váltotta fel sokaknál, ami nemcsak Tajóra volt jellemző. Az igényszint is emelkedett. Javult az egészségügyi ellátottság is. Megszűnt a korábban gyakran használt napszámos fogalma is. Az is igaz viszont, hogy a dolgozó parasztból többségében termelőszövetkezeti csoport tag és állami gazdasági dolgozó lett. Többen a családtagok közül Majsán, vagy Halason a kibontakozó iparban helyezkedtek el. Főleg a fiatalabbak keresték a boldogulásnak ezeket az új lehetőségeit. Ez visszahatott az iskola végzése utáni pályaválasztásra, annak változására is. A tanya korábbi funkciója - zömében önellátásra berendezkedő kisparaszti gazdálkodás a tanya környékén, vagy a tanyához tartozó földterületeken — is változott. Egyre inkább csak lakóhely lett. Gazdája traktorossá, gépkocsivezetővé, gyalogmunkássá, vagy ipari segédmunkássá vált. Az 1960-as évektől csak az úgynevezett második műszakban művelték a földet, tartottak állatokat, élve a szakszövetkezet által biztosított értékesítési lehetőségekkel. 1950-től új tartalommal, de a korábban kialakult formákra is építve feléledtek a népművelés különböző formái. A valamikori népművelési előadásokat a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat által szervezett előadások váltották fel, részben politikai célokat is szolgáló előadásokkal, előadássorozatokkal. Ezek az 1960-as évektől egyre 41
