Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
kalmazását, noha a magyar oktatásügynek bevált módszere, több évtizedes gyakorlata volt e téren. Új tanterv és óratervek jelentek meg. Kivonták a forgalomból az úgynevezett koalíciós tankönyveket. 1949-ben az általános iskola minden osztályában már új tankönyvekből tanultak a gyermekek. Ezek feladatát Ortutay Gyula miniszter fogalmazta meg: „Szocialista hazafiságra, modem természettudományos szemléletre fogják tanítani az ifjúságot az élenjáró tudomány, a marxizmus-leninizmus szellemében.73 A nevelők számára kötelezővé, fő nevelési feladattá tették a „vallásos világnézet elleni harc” különböző tevékenységi formáit. Lényegében ezt a „kettős nevelés” elleni fellépés jelentette. Ennek értelmében a tanítók kötelesek voltak a gyermeket ateista szellemben nevelni, még ha ez ellenkezett is felfogásával és a szülő akaratával is. Ez párosult a hitoktatás elleni tevékenységgel és agitációval. Mindez lelkiismereti válságot szült a nevelők nagy részében. Az intézkedés csak az MSZMP Központi Bizottságának 1989. évi június 28-án hozott határozatával vesztette hatályát. A hitoktatás elleni agitáció Tajón nem érte el a kívánt hatást. Még 1962-ben is a tanulóknak mintegy 60%-a részt vett hitoktatáson. 1950-ben új „szocialista” tantervek jelentek meg. Ezek szerint „a tananyagnak a marxi-lenini ideológiát kell magyaráznia... Küzdeni kell a tudományok eltorzítása ellen, a burzsoá és klerikális maradványok ellen.” Lényegében ezzel hosszabb távra meghatározták az iskolák számára a legfontosabb képzési és nevelési célokat. Ezt továbbvitte az 1962-ben kiadott általános iskolai tanterv, de erősítette az MSZMP Központi Bizottságának 1972. évben meghozott oktatáspolitikai határozata, mely egyebek mellett a nevelési célokat, az iskolák pártirányítását illetően a korábbi irányvonal továbbfolytatásáról is döntött.74 Az 1962-ben bevezetett tanterv és óraterv szerint az I-III. osztályú összevont tanuló- csoportban 27 közvetlen és 22 önálló órát kell megtartani. AII- IV. osztályos csoportban a 29 közvetlen órát 25 önálló óra egészítette ki. A felsőtagozati négy osztályban 33 közvetlen és 77 önálló órát kellett teljesíteni.75 Az óraterv azt mutatja, hogy még 6 napos munkahét esetén is igen feszes volt a tempó még a négy tanulócsoportra bontott tajói iskolában is. A később, az 1970-es években bevezetett tanítási rend is megkövetelte azt, hogy egyes napokon hat tanítási órát tartsanak. Ez váltakozó tanítás esetén szinte megoldhatatlan feladat elé állította a tanítókat. Ez a feszes munkarend, valamint a megnövekedett létszám indokolta az iskola bővítését, új tantermek építését. Erre 1958-ban került sor. 1958 szeptemberében kezdték meg a tanítást a már meglévő tanteremhez szervesen kapcsolódó két új tanteremben. Sajnos ez a bővítés sem szüntette meg teljesen a váltakozó tanítást. A két alsótagozati tanulócsoportnak továbbra is heti váltásban délelőtt és délután kellett iskolába járnia. A direkt politizálás csökkenése, a politika kivonulása az iskolákból csak a rendszer- váltással vált egyértelművé. Glatz Ferenc miniszter 1990. január 9-én elhangzott nyilatkozata egyértelművé is tette ezt: „Az elmúlt rendszernek legnagyobb bűne az volt, hogy rátelepedett az egyén életére, és azt is meghatározta, hogy milyen iskolába járassák gyermeküket. Beterelték életünket egy tervgazdálkodási utcába.” 6 Ugyancsak Glatz Ferenc mondta 1989. szeptember 1-jén, értékelve az elmúlt 40 év oktatásügyét: „Az iskolában elsősorban eszközt láttak a társadalom ideológiai-politikai átnevelésére, eszközt az egységes politikai gondolkodás kialakulására.”77 A dokumentumokban megfogalmazott célrendszer gyakorlati megvalósítását nemcsak a tanítási órák, a gyakori ünnepségek, megemlékezések, szülői értekezletek, de a párt által létrehozott és irányított gyermekszervezet az úttörőmozgalom is szolgálta. Ez a 36
