Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
az, hogy a hatosztályos elemi elvégzése után kötelező jelleggel be kellett lépni a Magyar Leventeszövetségbe. A trianoni békeszerződés rendelkezése szerint hazánk sorozott katonaságot nem tarthatott fenn. Haderejét 27000 fő önkéntes és zsoldos katonaságra korlátozták. Ez egy esetleges külső támadás elhárításához elenyésző lett volna. A kiképzés nélkül felnevelt magyar ifjúsággal az országot megvédeni nem lehet, állította a hivatalos magyar politika. Ennek az ellentmondásnak a feloldása céljából alapították meg törvényben is rögzített módon a Leventeszövetséget. Keretében a 13 és 21 év közötti ifjak nyolc éven át kiképzésben részesültek. Ez heti 2-3 órás foglalkozást jelentett az erre a célra kialakított gyakorlótéren, leventeoktatók vezetésével. Ezek ha nem volt erre a célra alkalmas tartalékos tiszti végzettségű tanító - honvédségi tartalékos tisztek, altisztek voltak. Többségük a legcsekélyebb pedagógiai érzékkel sem rendelkezett. E miatt a foglalkozásokon gyakorlattá vált a durvaság, szidalmazás, káromkodás, de a testi fenyítés, megalázás és egyéb durva büntetés is. A foglalkozásokon a megjelenés kötelező volt. A szülő, a fiút, ifjat alkalmazó gazda köteles volt a részvételt büntetés kilátásba helyezése mellett is biztosítani. A leventék az alaki foglalkozásokon túl megismerték a harcászat alapjait, a lövészetet - kezdetben fapuskával, később kisöblű „leventepuskával” — a gránátdobást, lövészárok ásást, hadijátékokat stb. Lényegében tehát katonai előképzést kaptak. Sürűtajón a tanyasor kezdetétől északra, a majsai úthoz közel alakítottak ki 3-4 holdas gyakorlóterületet. Az oktatói feladatot kezdetben a Tajón lakó és ott gazdálkodó Fülöp Lajos látta el. Az 1930-as évek közepétől Molnár István volt a leventeoktató, aki szombati napokon Kiskunhalasról járt ki Tajóra, hogy délutánonként a leventefoglalkozásokat megtartsa. „Durva lelkületű, hajcsár természetű ember volt a leventeoktató. Vigyáznom kellett, nehogy ujjat húzzak vele” - írta róla Elek Lajos.68 Az elméleti jellegű foglalkozások színhelye az iskola volt. A foglalkozásokat 1944-ben szüntették be. 11. Búcsújárás Zákányszéken a Lengyel kápolnánál, 1938 33
