Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

Eszközhasználatuk is fejlődött, noha ez viszonylag szegényes volt: térképek, faliképek, ábrák, palatábla, a számolást segítő gesztenye, a tanuló saját ujja stb.

A tanító munkájának segítése céljából kézikönyveket és segédanyagokat is készítettek. így és ezzel alakult ki a kisiskolák, köztük a tanyai iskolák sajátos tanulási-foglalkozási rendje, melyet lényegében a közvetlen, az önálló és a közös közvetlen órák jelentettek. Az elsajátítandó tananyag mennyiségét és annak minőségét mindig az állam által megbízott szakemberek állították össze, s az mindazon iskolákra, melyeket az állam tartott fenn, vagy államsegély igénybevételével működtek, kötelező érvényűek voltak. Az állam ennek végrehajtását iskolalátogatókkal, később tanfelügyelőkkel ellenőriztette is.

A tanulók teljesítményét - a tantervben az évfolyamra előírt követelményeket alapul véve - érdemjeggyel értékelték. Hosszú ideig, 1945-ig az egyes volt a legjobb, és leggyengébb az ötös osztályzat. Az ötös osztályzat év végén a bukást jelentette. A tanulók az ötöst, mint a nem kívánt érdemjegyet gúnyversikébe is foglalták, alapul véve az 5-ös számjegy írásmódját, annak írási sorrendjét is (a versike a tanulókra vonatkozó fegyelmi szabályzatra is utal):

„Egyest kaptam, jól feleltem,

Hasba rúgtak, meggörbültem,

Kalapot tettek a fejemre,

Mehetsz szamár a helyedre, ”

Kiskunhalason az úgynevezett „községi iskola” tanítói - a sürűtajói iskola is községi iskola jelleggel működött, mivel fenntartója a város volt - még 1876-ban kidolgozták a tanulók fegyelmezésének szabályzatát. Ez lényegében a szokásjog írásba foglalását jelentette keretjelleggel, mintegy útmutatásként a tanítók számára. Az iskolai rendet, fegyelmet a következő büntetési fokozatokkal kívánták biztosítani:

1. Megintés magánosán

2. Nyilvános emlékeztetés az adott intésre

3. Megpirongatás magánosán

4. Megpirongatás nyilvánosan

5. Székből (pádból) kiállítás tanteremben

6. Kiküldés a tanteremből

7. Fennmarasztalás éheztetés nélkül

8. Fennmarasztalás éheztetéssel

9. Szüleik értesítése

10. Bezárás a délelőtti tanítás után

11. Helyvesztés és hátsó padba ültetés (szamárpad)

A botozást elítélte a testület. „A szófogadatlan, hazug, káromkodó, tolvaj gyereket betegnek tarjuk. Beteggel szemben nem jó orvosság a bot.”41

Ennek ellenére azért gyakori volt az „összeütközés” a tanító és a gyermek között és emiatt nézeteltérés a szülővel is. A felsőbb tanügyi hatóságok rendelkezései szerint a népiskolákban semmiféle testi fenyíték nem alkalmazható. Alkalmazása fegyelmi vétség. Ugyanekkor a büntető törvénykönyv szerint „a házi fegyelemre jogosított személy által annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek helye nincs”. Az 1905. évi 6318. számú kúriai döntvény szerint „egy rendetlenkedő fiú arcul legyintése nem tartozik a büntető törvények alá”. A kúria 1904. évi állásfoglalása szerint még az ötnapi gyógyulást igénylő testi bántalmazás sem büntethető, ha a tanuló rakoncátlan és engedetlen volt. Lényegében tehát a testi fenyítést tiltó tanügyi rendelkezések figyelmen kívül hagyása nem járt súlyos következményekkel.42

20