Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
Toncsi néni mesélt Egyszer a délutáni tanításra érkező gyerekek lelkendezve mondták, hogy ajándékot hoztak a tanító néninek. Méghozzá nárciszhagymákat.- Honnan hoztátok? - kérdezte gyanakodva Toncsi néni.- Az útról szedtük össze. Kati néni kidobálta őket, mert neki már nem kell - volt a büszke válasz. Mit mondott Toncsi néni és Pali bácsi, ha mérges volt?- Az anyád ne sirasson!- Irgumburgum!- Ne kapkodj, mint Bemát a mennykő után!- A hét meg a nyolcát!- Hozd csak ide a füledet!- A macska rúgjon meg!- A kutya meg a macska meg nem rúgta!- Nem férsz a bőrödben?!- A mennydörgős mennykő! A szórakozás lehetőségei Tajón a 20. században Toncsi néni színjátszó csoportjain kívül a tanyai iljúság szórakozásának színhelye az ötvenes évek közepéig a Csendes Béni bácsi telkében lévő, Pavilonnak nevezett épület volt. Ne gondoljon senki fényes kultúrházra, hanem csak egy döngölt aljú szélfogó ho- dályra, ahol Kovács M. Károly, Faragó Lajos és Váradi Sándor zenélt. Közülük külön kell szólnunk Kovács M. Károly szakképzett zenészről, akinek időnként meg kellett újítani Budapesten az ismereteit. Ennek alapján kapott rendőrhatósági működési engedélyt ahhoz, hogy az ország területén, nyilvános helyen hivatásszerűen zenélhessen. Több évtizeden keresztül játszott zenekarban. Sok-sok lakodalmat, bálát átmuzsikált. Nem kevés azoknak a száma, akiket klarinétra tanított. Tanítványai között akadnak olyanok, akik nála is magasabb pályaívet futottak be. Közülük legismertebb Katancsics Gyula, aki katonazenekarban, majd a kiskunhalasi zeneiskolában tanított. Tanítványaira büszke volt. A tajói muzsikusok mindenkor tisztelték szaktudását. A litániákon való részvétel után ebben az épületben gyülekeztek a táncolni vágyó fiatalok. Bár a padkaporos bálák előtt alaposan fellocsolták, ennek ellenére néhány csárdás és négyeselés után úgy porzott, hogy a táncos a partnerét alig ismerte föl. Az épületen kívül kuglipálya adott lehetőséget még az unaloműzésre. Maga a pálya döngölt földből készült deszkaszegéllyel, ahol a fabábukat fiatal gyerekek állították a versenyző legényeknek. Gajdacsi Józsi bácsi és Váradi József ifjú korában olyan tökélyre fejlesztette a bábuk és a fagolyók állítását, hogy bajuszos embereket győztek le. Egy idő után a kuglizók a biztos vereség elkerülése érdekében kikötötték, hogy a két Jóska nem alkothat egy párt a játékban. Ezek a fiúk Gajdacsi Józsi bácsi elbeszélése szerint a bálák közötti napokon is megszerezték a bábokat és a golyót olyan módszerrel, hogy egymás vállára állva kinyitották a padlás ajtaját, ahol a felszerelést tárolták és tréninggel magas fokra fejlesztették teketudományukat. 161
