Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
ezekre az időkre és megható szeretettel beszél tanító bácsijáról, tanítómesteréről, akihez különben is vonzódott, mert míg alsóban szépírás, olvasás terén nem volt sikerélménye, addig felsőben Pali bácsi reáltantárgyai jó eredményt hoztak a számára. Misi vágyai 1966-ban, vagyis 13 éves korában kezdtek megvalósulni, amikor bekerülhetett Pali bácsi 10-12 gyerekből álló méhészszakkörébe. Ekkor jelentkezett még a csoportba Szalai Pista, Szalai Jóska, Csonka Tibi, Orbán Benő, Orbán Balázs, sőt a lányok közül Gajdacsi Mari és Illés Mari is, később pedig Kálmán Imre. A hetente két délután működő foglalkozáson a lépesméz ízlelgetésén kívül sok mindent megtanulhattak. Megnézhették, hogy egy Máj sáról kihozott asztalos hogyan készítette gyalupadján a kereteket. Vargáéknál megtekinthették a félig kész szalmakaptárakat. A tavaszi első vizsgálattól az őszi betelelésig minden ismeretet elsajátíthatott az, akit igazán érdekelt a méhészet, mert Pali bácsi minden munkálatba bevonta őket. Misit annyira lekötötte ez az elfoglaltság, hogy nem elégedett meg az ismeretek elsajátításával, hanem alkalmazni is akarta azokat. Ezért próbált venni Pali bácsitól egy családot, de ő így hárította el a vásárlást: Minek egy gyereknek méh? A kívánságot azonban nem felejtette el. Amikor legközelebb kirajzott egy család, megengedte Misinek, hogy a Horváth Mátyásék területén levő fáról az Orbán fiúk segítségével leszedje őket. Persze elhangzott a figyelmeztetés is: Aztán vigyázzatok, le ne essetek, mert hogy számolok el veletek anyátoknak?! A méhecskéket ajándékba adta, nem fogadta el értük a pénzt. így szerezte Misi az első méhcsaládot, az első kaptárt pedig Csendes Béla bácsitól vásárolta. A szorgalmas munka során úgy felszaporodott az állománya, hogy 21 éves korában, mikor bevonult katonának, egy IFA rakomány méhct adott el, mivel nem volt, aki gondozza őket. Leszerelése után munkahely mellett folytatta a méhészkedést. Pali bácsit többször meglátogatta nyugdíjas korában nagy örömet okozva azzal, hogy beszámolt neki sikeres munkájáról. Beszélgetéseik során kiderült, hogy Pali bácsi az első méheit Zsanából hozta, és az is, hogy a szükség hajtotta rá arra, hogy méhészkedésbe fogjon. A háború idején hiánycikk volt a cukor és ő így teremtette elő kis családja részére ezt az egészséges élelmiszert. Misi hálásan gondol vissza kedves tanítójára, hiszen a tőle kapott tudományt kamatoztatva munkahely hiányában már húsz év óta ebből él. Milyen büszke lenne Pali bácsi, ha tudná, hogy ezt a nagyszerű mesterséget tovább is adta két újabb méhésznek! 66. Sváb Pál mint méhész 152
