Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene

A második világháború után, különösen pedig a fordulat évét követően jelentős változások következtek be Tajón is. 1949-től a mezőgazdaság úgynevezett „szocialista” átszervezése volt a legnagyobb hatással a lakosságra. A pusztarész északnyugati részén, az állomás közelében új tanyaközpont létesült az állami gazdaság területén. Ez egyben a lakosság számbeli növekedését is eredményezte. Északkeleti részén 35 - zömében kiskunmajsai család - megalapította a „Micsurin” Termelőszövetkezetet 45 taggal. 665 hold területen gazdálkodtak. Tajó más területén - Sürütajón -a nagyüzemi gazdálkodásra kevésbé alkalmas 1300 holdas területen 139 taggal termelőszövetkezeti szakcsoportot alakítottak „Rákóczi Ferenc” néven.17 Az úgynevezett „Újtajón” 859 hold területen „Győzelem” néven alakítottak termelőszövetkezeti szakcsoportot.18 Ezt a területet Zsanából szakították ki és csatolták Tajóhoz Újtajó néven az 1950-es évek végén.

Az állami gazdaság és a mezőgazdasági szövetkezetek hosszabb időn át szerepet vállaltak a Tajón lakók helybentartásában, foglalkoztatásában, végső soron a lakosság számának növekedésében is, melyet a viszonylag nagy számú betelepülő okozott. Emellett azonban szerep jutott a Ratkó Anna népjóléti miniszter által kidolgozott és törvény szintjére emelt népességnövekedést célzó intézkedéseknek is. Terhességmegszakítási tilalmat vezettek be 1950-ben. Ezt csak 1957-ben oldották fel, akkor is korlátozottan. Gyermekte- lenségi adót vetettek ki. Ezt is csak az 1956-os forradalom után szüntették meg. Jelszóként hangoztatták: „Anyának szülni kötelesség, leánynak dicsőség”. Ezen intézkedések eredménye és következményeként Tajón is nőtt a lakosság száma. A meglévő iskolát bővíteni kellett. Új iskolák nyitására is szükség volt. A „Ratkó gyerekek” az 1960-as évek végétől a „Ratkó unokák” az 1980-as évek végéig megtöltötték Tajó iskoláit, tantermeit is. Az, hogy ezzel párhuzamosan megkezdték a tanyai iskolák bezárását, a körzetesítést, annak elsősorban nem demográfiai, hanem inkább tanyapolitikai okai voltak. Ez igaz Tajó esetében is. Egyértelművé vált, hogy a politika a tanyát szerep nélküli területté nyilvánította, siettette annak felszámolását. Énnek a folyamatnak fontos eszközévé az iskola bezárását tették.

1952-ben, amikor Balotaszállás, Zsana és Kunfehértó kiváltak Kiskunhalas területéből, Bodoglár és Tajó a város kebelében maradtak a nagy távolság ellenére is. Ennek oka az, hogy bár szét akarták osztani a két pusztát Szánk, Tázlár, Harkakötöny és Kiskun - majsa között, a lakosság erősen tiltakozott és ellenállt a szétosztásnak. A felsőbb hatóság ekkor még meghátrálni kényszerült.19

1973-ban a „felsőbb” nyomás döntött Tajó és Bodoglár Kiskunmajsához való csatolása ügyében. A lakosság tiltakozása ellenére is érvényt szereztek a felsőbb hatalom, a megye döntésének „Eladtak bennönket, mint a birkákat a vásárban” - panaszkodott egy idős tajói férfi - utalva ezzel arra is, hogy a város tanácsa semmiféle ellenállást nem tanúsított, tudomásul vette a felsőbb hatóságok döntését. A város még csak egy szerény közvélemény-kutatást sem kezdeményezett. A város vezetői elfogadták a döntést, noha egy fél évvel korábban a párt és a tanácsi vezetők a tanyakérdés ügyében egy közös jelentést készítettek, melyben Tájóról és Bodoglárról így fogalmaztak: „a 25 kilométerre lévő Bodoglár és a húsz kilométerre elterülő Tajó számára inkább Kiskunmajsa tekinthető centrumnak. (6, illetve 3 kilométerre vannak Kiskunmajsától) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Kiskunhalas városhoz való érzés igen erős. A történelmileg kialakult hagyományokkal magyarázhatjuk ezt a kohéziót.”2

Alig néhány hónap múlva egyhangúlag tudomásul vették a megye döntését és átengedték Majsának Bodoglárt és Tajót, noha Bodogláron még tanácsi kirendeltség is működött.

11