Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házasság szentsége, a kötés ereje
A házasság szentsége, a kötés ereje Ha a házasság egyházi, szakrális voltától eltekintünk, akkor szerződéseink többsége (106 db) a szövegezés alapján közönséges, profán vagyonjogi ügyiratnak volna tekinthető. Hiszen szövegezésük a hitelesítő plébános esetleges aláírásán kívül semmiféle felekezeti jelleget nem mutat. Jó néhány esetben azonban már az alkalom megnevezéséhez fűzött jelzők is figyelmeztetnek arra, hogy akik között az egyezség létrejött, valamennyien szent, azaz felbonthatatlan érvényű szerződést kötöttek, amelyet az isteni végzés rendelt számukra, s amelyet a papi áldáson túl Isten előtti, sírig tartő esküvés pecsételt meg. Birinyi Mátyás és Király Gyenge Anna egyezségének eredetileg tudálékosan hivataloskodó ’Nyugtatványi Nyilatkozat’ címzését a plébános igazította helyre. Ám a címzés alatt a szerződés valószínűsíthető fogalmazója és írója Bor Mihály násznagy a házasságot és vele a házassági egyezséget is így köszönti: Dícsértessék a Jézus szent neve mind örökké! Hála légyen a mennyben lakozó hatalmas Királynak! Áldás és fényesség az ő szent Anyjának! Dicséret, dicsőség a Szentháromságnak! Hogy meg hagyta érni fényét ez drága napnak, Hogy én Birinyi Mátyás Király Gyenge Annával Örökös házasságbéli egyességre léptünk. A hivataloskodó címnek és a népköltészetből kölcsön vett vallásos áhítatú köszöntő formulának ez a spontán naív ötvözése voltaképpen a halasi katolikus, félig polgári, félig népi szövegű szerződésnek belső lényegét mutatja számunkra. Valamennyi házassági szerződésünk tartalmának értelmezését meghatározhatja, hogy annak írói és a szerződő házasulandók egyezségüket a ’szent’, s ebből következőleg ’örök’, ’felbonthatatlan’, ’megmásolhatatlan’ (változtathatatlan), ’megtámadhatatlan’ házassági fogadalomhoz, az esküvő szertartásához fűzték. A szentségi házasság misztériumának fogadalmi körébe bevonták a házasságkötéskor tett profán vagyonjogi intézkedéseiket. Az oltárnál, Isten színe előtt tett, s Isten szolgája, a pap által megáldott esküvés így az ugyanakkor érvényessé váló házassági vagyoni egyezségüknek is olyan mindenkori hatályosságot kölcsönzött, amelyet annak semmiféle földi, világi törvény vagy hatóság kétségbe nem vonhatott, s amit senki, semmiféle világi törvénnyel, követeléssel meg nem támadhatott. Az egyezségkötők gondolataiban fel se merült semmiféle kétség azt illetően, hogy az egyház ezekre a világi egyezkedésekre valójában illetékességet nem vállalt, hogy a kánonjog ilyet nem ismert, s a fennálló világi törvényekkel ellentétben álló magánjogi rendelkezéseknek a hatóságok előtt még a katolikus egyházi házasság felbonthatatlan volta se szerezhetett volna érvényt. Hogy az egyezséget kötő házasulandók a szakrális jelleget a házasságra és a házassági vagyoni egyezkedésükre is megkülönböztetés nélkül vonatkoztatták, kitűnik némelyik szerződés fogalmazásából is: „Szent házasság korbeli Egyesület és Alyánlás követ keztében ... Határozást tetem és örökös ajánlást, az, én hites páromnak Ijformán, Hogy holtomig vagy holtáig, egy másnak hűséget esküvén ... az hagyás és ajánlás Ijformán következik ..(Horváth József Gábor Annának, 1849-ben. 59. HSz). Vagy: . .midőn egybekelésünk alkalmával egymásnak örökös hűségű szívet s' kezet át-adván, házasságunkat az Úr színe előtt törvényesítettük volna, ugyan az alkalommal egymásnak viszonosan tett ajánlatunkat...” (76. HSz). A házasságot házasulandóink Isten kegyelméből, az isteni végzés rendeléséből, az egyház szent áldásával kötötték: „... az Anyaszentegyház Törvénye szerént...” (9. HSz) 39
