Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)

A házassági szerződések emlékei Kiskunhalason

Boskó Vilmos apátplébános úr az iratoknak azt a részét, amely napjainkra már ’profánnak’ minősült, vagy tartalmát illetően sokszorosan elévült, a helyi Thorma János Múzeumnak ajándékozta. Személyi iratok, állapot- és magatartást igazoló hatósági bi­zonylatok, katonai nyilvántartási okmányok, családi egyezkedések, birtokügyek, végren­delkezések stb. mellett így került múzeumunk adattárába 180 db házassági szerződés. Va­lamennyit egyenként, külön-külön papiroson készitették (tehát nem bejegyzések voltak). Egyiken sem volt nyilvántartási jelzés. Sem az egyház anyakönyveiben nincs semmiféle nyoma annak, hogy kik írták, vagy kik vették át azokat megőrzésre. A legelsőt 1814. októ­ber 6-án, a legutolsót 1898. január 15-én írták. A szerződéseket a plébániáról kapott egyéb iratanyaggal együtt a múzeum adattárába beleltároztuk. A csupán teljességükből adódó je­lentőségükre tekintettel valamennyi szerződést közöljük. A szerződések keltezése, s a házasságkötés napja közötti idő meghatározásához, a há­zasulandók és a szerződéseken olykor násznagyként, máskor ’bizonyság’-ként szereplő tanúk személyének közelebbi tisztázásához (életkor, állapot, rendűség, foglalkozás) vala­mennyi szerződést össze kellett vetni a házassági anyakönyvek adataival. Csakis így sike­rülhetett legalább a házasságkötés idejét megállapítani azoknál a szerződéseknél, ame­lyeknek írói a keltezésről megfeledkeztek. így derülhetett ki az is, hogy néhány szerződés megírását (legalábbis itt helyben) nem követte házasságkötés, s hogy vannak olyan szer­ződések is, amelyek a házasság megkötése után íródtak. Legtöbb házassági szerződésünk az 1851-1860 közötti évtizedből maradt fenn. Ez idő alatt 398 házasságra lépő jegyespár közül 43 (10,8 %) kötött házassági szerződést. Mándoki Lászlótól tudjuk, hogy a baranyai reformátusoknál a házassági szerződéseknek az egyházi anyakönyvekbe történt bejegyzései a XIX. század első évtizedeitől kezdődnek. Első, 1814-ben kelt halasi házasságlevelünk feltűnése egybeesik a siklósi (baranyai) há­zassági szerződéskötések kezdeti, magasabbra szökő hullámzásával (1812). Úgy tűnik, hogy mind a baranyai református, mind a kiskunhalasi katolikus móringolás írott szerző­dés formájának szokása indulásával, majd elernyedésével az országos, illetőleg partikulá­ris jog rendelkezéseivel hozható szoros összefüggésbe. Az 1802. évi XX. te. szerződési perekben a földesúri hatóság alá vetetteket is feljogosítja a magán keresetre. Nem lehet te­hát véletlen, hogy a siklósi református egyház anyakönyveibe az első házassági szerződé­seket 1812-ben jegyezték be. Kiskunhalason, minthogy a város a Jászkun Hármas- kerülethez tartozott, az 1799-ben hatályba lépő jászkun statútum megengedte a magán jogügyletekben való eljárást. A halasiak a török hódoltság kialakult sajátos városi autonó­miájuknál fogva később se tartoztak semmiféle úriszéki eljárás alá. Pereikben első fokon mindig is saját városi hatóságukhoz, onnan pedig a kapitányi székhelyhez, továbbá fölfelé a Jászberényi Főkapitánysághoz, végső fokon magához a nádorhoz fordulhattak. Szerző­déskötési szabadságukat illetően számukra a jászkun statútumok, vagy az 1802-es orszá­gos törvény csak annyiban jelentett némi változást, hogy jogos perkeresetükkel ezentúl a polgári törvénykezés elé is járulhattak. A 84 esztendő időszaka alatt, amikor a halasi házassági szerződéseket írták, a plébánia anyakönyveibe 3548 házasságkötést jegyeztek be. Fennmaradt 180 egyezséglevelünk a teljes időszak összes házasságkötéseihez viszonyítva csekély, azok száma mindössze a házasságkötések 5 %-a. Hogy ez a szám valóban fedi-e a korszak valamennyi megkötött halasi katolikus házassági szerződését, hogy akár korszakunk előtt, akár az alatt kötöttek-e a házasulandók írásban olyan házassági egyezségeket, amelyek nem kerültek plébániai megőrzésre, hogy a plébánián őrzöttek közül kallódhatott-e el valamennyi, arról csak vé­lekedhetünk. Korszakunkban a személyi nyilvántartási feladatokat is ellátó plébániák a hiteles hely jellegével is bírtak. A megőrzésre átvett írott házassági egyezségeket a plébános 18

Next

/
Thumbnails
Contents