Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Kozicz János: Halasiak a magyar huszárezredekben (1792–1815). A francia és napóleoni háborúk időszaka
Halasiak a magyar huszárezredekben (1792-1815) 87 A francia „Grande Armée” soraiban (1812) Halasiak a 6. Blankestein-huszárezred 1812-es pótlásában A Habsburg Birodalom és Oroszország már 1809-ben szembekerült egymással, amikor Sándor cár nem csatlakozott az 5. koalícióhoz, hanem a franciák szövetségeseként hadbalépett lépett I. Ferenc császár ellen. A lengyel kérdés azonban végleg megrontotta Napóleon császár és Sándor cár viszonyát. A francia uralkodó ekkor I. Ferenc felé közeledett, s 1810. április 10-én feleségül vette Habsburg Mária Lujza főhercegnőt, a császár leányát. Ezzel pecsételte meg az újkeletű francia-osztrák szövetséget. Az ellentétes francia-orosz érdekek 1812-re háború kirobbanásához vezettek. Sándor cár nyíltan felmondta a kontinentális zárlatot, kereskedelemi szabadságot követelt magának a semleges hatalmakkal. Ugyanakkor felszólította a francia császárt, hogy csapatait vonja ki Poroszországból. Napóleon erre a kihívásra támadással válaszolt. Az Orosz Birodalom meghódítására induló „Grande Armée” soraiban a franciák mellett ott meneteltek a részvételre kötelezett „szövetségesek” is: olaszok, rajnai németek, bajorok, poroszok, lengyelek, osztrákok és magyarok is.90 A Napóleon és I. Ferenc megbizottai által 1812. március 14-én Párizsban aláírt katonai megállapodás értelmében egy 30 ezer főből álló osztrák hadseregnek részt kellett vennie az oroszok elleni hadjáratban. Tekintettel a leküzdendő hatalmas távolságokra és az orosz hadsereg nagyszámú könnyűlovasságára, öt magyar lovasezrednek (a 1. Császár-, a 4. Hessen- Homburg-, a 6. Blankenstein-, a 7. Liechtenstein- és a 8. Kienmayer-huszároknak) kellett részt venniük az expedícióban. Az 1809-es schönbrunni béke óta lecsökkentett létszámú osztrák-magyar sorezredeket így ismét hadilétszámra kellett emelni. Országszerte ismét megkezdődtek a toborzások.91 A Jászkunságra most 749 ember és 60 katona ló kiállítását rótták.Ebből a létszámból Halas városára most csak 18 fő és 4 ló újoncozása esett. A toborzások végeztével 48 embert a 12. Nádor -huszárokhoz küldtek, a többieket szétszórták az Oroszországba induló huszárezredek között. Legtöbben a 6. Blankenstein-huszárokhoz vonultak be (210 ember). A 18 halasi legény is ehhez az ezredhez került.92 A Karl Schwartzenberg herceg tábornagy vezette osztrák hadsereg Lembergből indult és a hadjárat során Kiev irányába operált. Mindvégig a Napóleon vezette fősereg jobb szárnyát fedezte. A magyar huszárok fő feladata a mélységi felderítés volt, amit a hadjárat alatt több alkalommal is sikeresen végrehajtottak. így jutottak el például a 6. Blankenstein-huszárok - jóval megelőzve a francia fősereget - Luckig, vagy a 4. Hessen-Homburg-huszárok Vityebszkig. Felderítés közben Paulinyi Mihály századával egészen Minszkig portyázott. Az 1812. június 2-án megkötött, titkos osztrák-orosz szerződés értelmében az osztrák-magyar csapatoknak sikerült elkerülniük a hadjárat nagy, véres csatáit, de az apróbb ütközetekben így is bizonyíthatták vitézségüket.93 A franciák moszkvai katasztrófáját követően a Schwartzenberg herceg vezette osztrák-magyar hadsereg nem semmisült meg. Az orosz tél megpróbáltatásait azonban a magyar huszárlovak sem bírták, így a nagy visszavonulást huszáraink is gyalog tették meg embertelen körülmények között. így írtak róluk a hazaküldött jelentések: „A legénységnek se élelme, se dohánya, augusztus óta pedig egy fillér zsoldja sem volt, és a tiszt és a csapat mégis a legnagyobb megnyugvással viselte a nélkülözést. Soraikban önmegtagadásig való kötelességérzet, rend és föltétien engedelmesség uralkodott.” Varsóig sikerült visszavonulniuk, ahol 1813. január 30-án Schwartzenberg herceg fegyverszünetet kötött az oroszokkal.94
