Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Kozicz János: Halasiak a magyar huszárezredekben (1792–1815). A francia és napóleoni háborúk időszaka
Halasiak a magyar huszárezredekben (1792-1815) 79 Az ötödik koalíciós háborúban (1809) Franciaország hatalma 1808-ra elérte tetőfokát, amikor egy váratlan esemény új lehetőséget teremtett Napóleon ellenfelei számára. 1808 júliusában nagy erejű fegyveres felkelés robbant ki a franciák által megszállt Spanyolországban. A felkelők és a hozzájuk csatlakozó spanyol reguláris csapatok megsemmisitettek egy 14 ezer fős francia hadtestet. Az egyre nagyobb francia erőket lekötő spanyol felkelés felbátorította és mozgósította a Napóleon ellenes erőket. A Habsburg Birodalom is határozott előkészületeket tett egy új háborúra. I. Ferenc császár és király 1808. augusztus 28-ára összehívta a magyar országgyűlést Pozsonyba. A megszületett törvények szinte kivétel nélkül katonai, illetve honvédelmi jellegűek voltak. A magyar rendek felhatalmazták a királyt, hogy az elkövetkezendő három évben a nádoron keresztül országgyűlési határozat nélkül is fegyverbe szólíthatja az ország nemességét. Szabályozták a nemesi felkelésben résztvevők körét, gyakorlataikat, hadiszemléjüket. Arról is határozatot hoztak, hogy az osztrák haderő magyar ezredeit 20 ezer fővel egészítik ki.61 Halasiak a különféle reguláris huszárezredek 1809-es pótlásaiban A toborzások 1809. március elejére fejeződtek be. Ennek eredményeként a Jászkun Kerületből 305 újoncot állítottak ki, melyhez Halas városa 27 legény verbuválásával járult. Közülük 25 fő a 7. Lichtenstein-huszárokhoz, 1 fő a 10. Stipsich-könnyűlovasokhoz, és 1 fő a 3. Ferdinánd-huszárezredhez került. Később még 4 főt küldtek a táborba, akik a 9. Frimont- és az 5. Ott-ezredekhez kerültek így ekkor összesen 31 halasi legény került az osztrák-magyar hadseregbe.62 Időközben létrejött az 5. francia ellenes koalíció, melynek gerincét az Osztrák Császárság és Nagy-Britannia katonai szövetsége jelentette. Ausztria három nagyobb seregtestet állított fel, melynek kötelékeiben ott voltak a magyar huszárezredek is. Bajorországgal szemben a Dunai Hadsereg állományába a 3. Ferdinánd Főherceg-, a 4. Hessen-Homburg-, a 6. Blankenstein-, a 7. Lichtenstein-, a 8. Kienmayer- és a 10. Stipsich-huszárezredek tartoztak. Az Itália határán összevont Déli Hadsereghez a 2. József Főherceg-, az 5. Ott-, és a 9. Frimont-huszárezredeket kapcsolták. A Krakkó közelében felvonuló VII. hadtest könnyülo- vasságát az 1. Ferenc Császár-, all. Székely Határőr-, és a 12. Nádor-huszárezredek alkották.63 Az eltelt háborús esztendők folyamán ezen alakulatoknak szinte mindegyikébe kerültek halasi legények. Halasiak az 1809-es generális insurrectio során alakult jászkun-huszárosztályban A hadműveletek mindhárom hadszíntéren 1809. április 10-ével, az osztrák csapatok támadásával kezdődtek meg. Északon és délen sikeresen folytak a hadműveletek. A 12. Nádor-huszárezred Lengyelországban herceg Poniatowski tábornok haserege ellen küzdött. Tisztjei és vitézei számos csatában és ütközetben tűntek ki bátorságukkal. Varga Ferenc őrmester hatodmagával szétszórt egy dzsidás századot. Magyar kapitány három huszárral meglepett egy ellenséges különítményt, parancsnokát levágta és 15 embert foglyul ejtett.64 A főhadszíntéren támadó Dunai Hadsereget azonban döntő vereség érte a bajorországi Eggmühl városánál. Károly főherceg hátráló seregével a Duna völgyébe vonult vissza. Regensburgnál átkelt a folyó bal partjára és Csehország felé húzódott. Ezzel a franciák számára megnyílt az út Bécs és a magyar határ felé.65 A veszélyt érzékelve I. Ferenc utasította József nádort, hogy az előző évi országgyűlési felhatalmazás alapján, szólítsa fegyverbe a magyar nemességet. A felkelés előkészítésében már élenjáró dunántúli csapatokat a nádor a nyugati határra rendelte, míg a többi kerület nemesi ezredeit, zászlóaljait dandárokba szervezve, Győr körzetében összpontosíttatta.66
